Kamikaze írta:
A Meteor sugárhajtású gép volt. De pl.: a sebessége nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket...
Ha jól emlékszem még a Messer 262-ét sem érte el...
Ez így nem igaz. A Meteor végsebessége 965 km/h volt.
Ugyanakkor a sárkányszerkezet konzervatív kialakítása okán, a műrepülési tulajdonságai nem érték el a Me262-es tulajdonságait.
Megbízhatósági szempontból a Meteor (pontos típusjelzése: Gloster F.41 Meteor III.) 822 kp tolóerejű Rolls-Royce Welland hajtóművei lényegesen jobbak voltak az Me 262-es Junkers Jumo 04-es hajtóműveinél, aminek az oka a stratégiai fontosságú nyersanyagok hiánya volt, különösen a rendkívül magas hőmérsékleti viszonyoknak ellenálló fémeké és ötvözeteké. A kész hajtóműveknek is csupán, elvileg, 50 órás élettartama volt - a legtöbb 004-es csupán 12 órát bírt ki. Egy tapasztalt Me 262-pilóta is legfeljebb 20-25 órás hajtómű-élettartamra számíthatott, ha óvatosan kezelte azt.
Az Me262-es végsebessége 870 km/h volt, tehát 95 km/h-val volt lassabb a Meteornál!
Ez rendkívül sok!
Ennek az oka is, a Jumo hajtóművek silány minőségében, és éppen ezért visszafogott teljesítményében keresendő.
A sárkány azonban forradalmian jobb volt, mint a Meteoré.
Harckörülmények között a Meteor pilóták gyakran tapasztalták, hogy a gépük, a hanghatár közeli helyzetben gyakran vált közel kormányozhatatlanná (és csak lassítást követően nyerték vissza rajta az uralmat), míg a Schwalbe-nél ilyen jelenség nem fordult elő, éppen a nyilazott szárnyak és vezérsíkbelépőélek okán.
Ez utóbbinak a szubszónikus határon való repülés nem okozott gondot. (Ezt a sebességet zuhanórepülésben érték el az Me-k.)
A Meteor első szériáját (MkI.) 1944 júliusában adtak át a RAF 616. századának (16 gépet), így ez lett a világ első katonai egysége, amely szokványos üzemi körülmények között sugárhajtású repülőgépet használt. A század a Meteorokat hamarosan bevetette a német V1-es siklóbombák ellen - kettőt hamarosan meg is semmisítettek (1944. augusztus 4-én) Dél-Anglia felett.
(Ugyanekkor - néhány nap különbséggel - állt hadrendbe az Me-262 is, azonban nem egy szokványos repülőszázadnál, hanem az Erprobungskommando 262, az Me 262 handrendbe állítását előkészítő berepülési egységnél. Az első szokványos egység, éppen az első szériapéldányok hajtómű és orrfutóproblémái okán, Jagdverband 44 (JV 44) megjelöléssel, Adolf Galland vezetése alatt, csak 1945. februárjában jött létre.)
Az első nagyobb sorozatban gyártott Gloster modell a Meteor Mk.III-as volt, ezekből 210 hagyta el a Gloster cég üzemét. A sorozatból az első 15 repülőgép Rolls-Royce Welland, a többi Rolls-Royce Derwent hajtóművekkel készült, és a sorozat utolsó 15 gépén módosították a hajtóműburkolatot (az ugyanis a Welandhoz volt tervezve, a Derwantnak karcsúbb volt, és ezért kisebb ellenállású burkolattal szerelhették, ami a gép teljesítményét is növelte. Korábban azért nem cserélték, mert a régi burkolatból volt elég, és fontosabbnak ítélték a gépek gyors hadrendbe állítását, éppen az Me262 veszély miatt, mint kivárni az új burkolatokat gyártó gépsor elkészültét, és a burkolatok legyártását).
Két Meteorokkal felszerelt RAF század a Szövetséges 2. Harcászati Légi Hadsereg keretében repült a háború utolsó heteiben az európai kontinens felett, de arról nincs feljegyzés, hogy Meteorral közelharcba kerültek volna valaha is a német sugárhajtású vadászgéppel, a Me 262-essel.<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-04-02 12:30
