Nagy érdeklődéssel olvastam a kedvenc repülőkről. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy mindennek van árnyoldala. A katonai repülőknél a teljesítmény az első, ez a második világháború alatt kiemelten volt igaz. Minden repülőnek volt egy vagy több rossz tulajdonsága. Így hirtelen:
Me-109: keskeny főfutó nyomtáv, föl és leszálláskor hajlamos volt berádlizni, a csűrők felülete kicsi volt, felszállás közben nem megfelelő ütemű gázadásra hanyatt vágta magát. Balestben több 109-es veszett el mint légiharcban! Szűk pilótaülés, nehéz volt kiugrani.
Fw-190A,F,G: Kellemes repülőtulajdonságok, de a 6000m fölötti repülést nem igazán szerette.
P-51 Mustang: A nevét eredetileg onnan kapta, hogy felszállás közben ha a farokfutót nem megfelelően emelték el akkor kitört oldalra. Nem egészséges. 850 km/h sebesség fölött a svanca (farok) gyakran leszakadt.
B-24 Liberator: Karcsú szárny, (nagy oldalviszonyú Davies szárnyak) kis légellenállás, rossz repülőtulajdonságok, nagy gyakorlat kellett a biztonságos repüléshez ezzel a típussal (is).
B-17 Flying Fortress A gyártómű csak 520 km/h sebességig garantálta, hogy nem esik szét a levegőben,szembetámadás esetén nehezen volt védhető.
La-5, La-7: Leszállás után hajlamos volt a földtől többször elpattanni, innen orosz neve: Lovacska.
Hirtelen ennyi jutott eszembe, inkább maradok kedvenc repülőgépekként az R26S Góbé, a Zlin Z526F Trener és a Zlin Z726 Universal-nál
Üdv: Gipszj