Hajcihő írta:


Az MS. 406-osból is van egy repülőképes példány magánkézben HB-RFC lajstromjellel, amiből kikövetkeztethető, hogy svájci tulajdonosa van!

Kamikaze írta:


Most néztem utána, a Fifit, újramotorozták, azaz motort cseréltek rajta. 2006-ban jelentették be, és 2010. július 15-re be is fejezték, és úgy gondolták, hogy július-augusztusban megint repülnek vele.
Arról még nem találtam adatokat, hogy ez megtörtént-e, de tökre klassz lenne.
A B-29-esek egyik legnagyobb gondja a motorok túlmelegedésre való hajlama volt, a másik pedig, hogy a sárkányszerkezet, ezen belül a főtartók igencsak kevéssé álltak ellen a korróziónak, ami statikailag nem kicsit veszélyes.
A helyzet az volt - hogy, mint a háború alatt épült gépek többségénél - itt sem számoltak hosszú szolgálati idővel, így aztán az anyagfáradás hosszú távú kiküszöbölésével sem törődtek igazán, így inkább olcsóbb és könnyebben megmunkálható anyagokkal dolgoztak.

1976. júliusában Tucsonban működött a B-29A (szériaszám: 44-70016) Sentimental Journey (az adatait most néztem meg), és annak üzemi karbantartó felszállásakor vehettem részt a repülésén. A gépet motorpróbázták, majd felszállt.
A lehetőséget az unokabátyámnak, és a keresztanyám fiának köszönhettem (az előző tengerészeti vadászpilóta volt a II. vh-ban a Csendes óceánon, többek között az Enterprise-on is szolgált, egyben általános repülőmérnök volt, az utóbbi pedig repülőgéptervező mérnök volt, és a Lockheed Skunk Works-ben dolgozott, sárkánytervezőként, Palmdale-ben).
Minekutána repülőmániások voltak, a szabadidejükben részt vettek veterán repülők felújítási, és - ha mód volt rá - repülőképessé építő munkálataiban.
Ők bulizták ki, hogy egy iskolakörre részt vehessek a repülésben, és a nyálamat csorgassam, hogy de jó lenne vezetni a madarat, de azt - persze - nem tehettem.
Mindenesetre így is elképesztő élmény volt.

Úgy tudom, hogy a gépet még évekig repképes állapotban tartották, néha-néha összegyűlt annyi pénzük, hogy felszálljon, majd valamikor \'81-ben lekonzerválták, és azóta is tervezik, hogy újra repképes állapotba hozzák, de az pokoli pénzbe kerül.

Egy ilyen gépet repképes állapotban tartani, folyamatosan ellenőrizni a szerkezetét, és állandóan cserélni benne a kenőanyagokat, hidraulikafolyadékot, üzemanyagot, ellenőrizni az elektronikát, újragyártatni, cserélni a - még állásban is - elöregedő alkatrészeket, stb., stb., a világ pénze sem elég, arról nem is beszélve, hogy hány szakember hány órai munkájára van szükség alkalmanként, hogy repképes állapotban tartsák.

Ehhez egy hadsereg anyagi lehetőségei kellenek, vagy valami őrült milliárdos folyamatos támogatása.
Sajnos ma nincs olyan repülőgépmániákus milliárdos, aki az ilyesmit finanszírozná.

Így aztán a gép - és még sok másik is - alszik. Talán örökre.

Hajcihő írta:


Sajnos, arról már tutira lemaradtam.
Amúgy az N458-as oldalszámú példány repült. Hogy ma repül-e? Kérdés.

Viszont a Dw 520 - ha jól tudom - utolsó repképes példánya, 1986-ban zuhant le Christian Bove-val.

Na és Po-2-vel repültél már Hajcihő? Az is nagyon bájos kis masina. Még hagyományőrző hadijátékokon is felbukkan, és repül is.

Milyen vezetni vajon? Nem megy gyorsan de állítólag jól manőverezik.

HunBütyök, Időpont: 2010-09-15 17:32

HunBütyök írta:


Igen, Budőrsön. Tisztára első világháború!

Nekem az első egyedül elkészített makettem is az volt:laugh: Egyébként láttam már azt amelyik repülőképes és magyarországon van, nekem a hangjáról egy fűnyíró jutott eszembe:laugh:

Jagdpanther írta:


Varrógépnek is hívták.

És milyen vezetni? Még 1945-ben is szolgált. Tényleg jó repülőgép a maga nemében?

Hajcihő írta:


Ja, ezzel repkedtek és bombáztak a szovjet pilótanők Sztálingrád felett.<br><br>Szerkesztette: Bazooka Joe, Időpont: 2010-09-15 18:53

HunBütyök írta:

Azzal még egyszer én is repültem a Hármashatárhegyen jutalomból utasként mielőtt leselejtezték. Ugy emlékszem, hogy a PAN-nal 1968-ban. Aztán el kellett égetni a következő évben, de lehet, hogy még 68-ban.

Váááá, mázlisták. Irigykedek! <br><br>Szerkesztette: HunBütyök, Időpont: 2010-09-15 19:30

HunBütyök írta:


Én ezzel úgy vagyok, hogy ami késik, nem múlik.

HunBütyök írta:


Kitűnő gép, ugyanakkor egyszerű mint egy pofon.
Futárszolgálatra még a Magyar Néphadsereg is alkalmazta az \'50-es években.

Hajcihő írta:


Tehát egyszerű, de nagyszerű.
Többen is törekedhettek volna erre a módszerre.

Gipszj írta:


Engem Csaszi bácsi (Császár Károly) tanított meg vele repülni, a felújított HA-PAO-val, és \'85-ben repültem vele először egyedül Budaörsön. (Én is ajándékként kaptam ezt a lehetőséget, mert segítettem a felújítási munkákhoz némi pénzt, paripát fegyvert előteremteni, és még egy kicsit lakkoztam is a masinát.)
A Po-2-es egy igencsak jóindulatú, kezes, alapfokú iskolagép.

A hatvanas évek végén sajnos egy rakást leselejteztek és elégettek egy jó pár még működő darabot, mert sem intelligencia, sem pénz nem volt a restaurálásukra.
Lelkes civilek egy csomó alkatrészt összelopkodtak belőlük, így nyílt lehetőség aztán a HA-PAO felújítására.
A gép tulajdonságaira jellemző, hogy szegény Csaszi bácsi, \'86-ban a budaörsi repülőnapon, repülés közben szívrohamban meghalt, a gép pedig a halott pilótával szépen leszállt, és csak alig sérült meg!<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-09-15 20:47