Bazooka Joe írta:


Meg mindenfelé a frontokon, éjszaka, és cefet idegesítők és hatásosak voltak.

Alkalmazták utasszállítónak (2 utas), kukacbombázónak, vontatógépnek (1 m/sec-nál jobban nem nagyon emelkedett még vontatmány nélkül sem.). Mentőrepülőgépnek is, de úgy tudom, hogy inkább csak gyógyszert és nem beteget szállított. Volt Könnyűbombázó változata is. 1928-tól volt gyártásban, először U-2 leánykori néven. Fék az nem volt rajta, ha jól emlékszem, ezért földön nehéz volt fordulni vele segítség nélkül. Miután végtelenül egyszerű gép volt ezért végtelenül megbízható is, a sérüléseket is jól bírta. A Hármashatárhegyen a gép életének utolsó napjaiban nekimentek véletlenül teherautóval, az alsó szárnyból letört egy nagy darab, de így is kiválóan repült.

Mi az a kukacbombázó?

Mezőgazdasági repülőgép, permetező, vegyszerszóró

HunBütyök írta:


Permetező repülő!

Gipszj írta:


Igen, Polikarpov halála után - tiszteletből - változtatták meg a típusjelét.

Egyébiránt ma sem ártana valami hasonlót gyártani, mert nagyon hülye pilótatanonc képes csak leamortizálni.

A fenntartása, és a javítása pedig filléres dolog. Csak egy száraz kis hangár kell hozzá, és \"örökéletű\".
Fékje tényleg nincs, ezért nem egyszerű a földön kormányozgatni, de két nem különösebben markos legény meg tudja emelni a farkát, és egy pillanat alatt megfordítható.
Jópofa, szelíd kis gép, én nagyon szeretem.<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-09-16 22:35

Hajcihő írta:
én meg olyat hallottam,hogy a pilóta bealudt az angliai csata alatt a repülőben,a Spitfire meg szépen leszáll(nem orral lefelé)

Hajcihő írta:

példa erre az a B-29-es ,amelyik a ,,Tienkét halálos perc\&quot;-ben szerepel

koi írta:


Nos a Spitfire is egy kezes gép, és igencsak jól műrepülhető.
A kor konstrukciós szokásai szerint, repülési stabilitásra törekedtek gépeknél, ezért aztán viszonylag nagy kormányerő kellett az ebből való kitérítésükhöz.
Ugyanakkor egy vadászgépnél, de a műrepülőknél is, az instabil repülési tulajdonságok a legelőnyösebbek, a gép mindhárom tengelye irányában, mivel ez a gép fordulékonyságát növeli.
A Spitnél mindkét követelménynek igencsak jól eleget tudtak tenni, így a gép kiemelkedően műrepülhető, ugyanakkor könnyen vezethető volt. (Ugyanez nem vonatkozik a fel-, és leszállási paramétereire, mert ebben a tekintetben ugyanaz volt a hibája mint a Bf 109-eseknek, a szűk nyomtáv, ami instabillá tette a gépeket gurulásban. A Spit előnye a hátratolható kabintető volt, mert fel-, és leszállásnál a pilóta képes oldalt kinézni az orr mellett, és könnyebben korrigálni az oldalkormánnyal és a csűrőkkel a gép bepördülési hajlamát. A Messzereknél ez a hajlam a motorok erősödésével, és a légcsavarlapátok teljesítménynövekedésével egyenes arányban nőtt, és a háború végéig sem tudták megoldani.)
Kevesen tudnak egyébként a Spitek egyik jellemző, és remek tulajdonságáról, amely az aerodinamikai kialakításának volt köszönhető: Zuhanórepülés közben fokozatosan farnehézzé vált, és így kis erővel ki lehetett hozni a zuhanásból.
Amikor pedig vízszintbe állt, akkor azonnal stabillá vált, ahhoz, hogy túlhúzzák, ebben a repülési helyzetben, erős kormányráhatásra volt szüksége.
Következik mindebből, hogy nem kizárt az, hogy egy Spit képes szépen levitorlázni és - nagy mázlival, ami a futó nyomtávja miatt igencsak kellett hozzá - gond nélkül leszálljon, még komolyabb kilebegtetés nélkül is.

koi írta:


Mikor készült a film?

Hajcihő írta:

az könyv,amiben Tahitin átalakítják a bombázót tájfunkutatógéppé.erősen ajánlom,de nem tudom ,ki írta

koi írta:


Akkor, mikor játszódik a könyv története?

Hajcihő írta:


Igen, meg hívták a Po-2-öt Csotrogánynak és Mari Néninek is!

Kamikaze írta:


Stimmel.

Hajcihő írta:

valamikor a 70-es években