koi írta:
[quote]Hajcihő írta:
[quote]Gipszj írta:
[quote]HunBütyök írta:

Én nem tartom hihetőnek az alábbiak miatt:
Ha öntudatlan állapotba került, akkor nem is tudott futót és féklapot nyítni. A futó még hagyján, de féklap nélkül elég nagy lehetett a legkissebb sebessége a Spitnek. A gáz sem volt levéve, de ez nem érdekes, mert úgyis csak akkor érhetett földet amikor a motor leállt. Azonban a gép vízszintes repülésre lehetett kitrimmelve, ez utazósebességet jelent. Ilyen állásban nem tudom, hogy miért nem esett át a repülőgép a sebesség fenntartásához szükséges vonóerő nélkül.
Az, hogy siklás közben nem ment neki semminek az könnyen lehet. Hogy milyen terepen ért földet azt nem tudjuk, de futó nélkül nem szokás betonra szállni, mert tűzveszélyes, bár itt nem volt már minek égnie. Azonban a Spitnek a légtorka (ahol beszívta a levegőt) az a motor alatt volt, Az olaj és vízhűtő pedig a szárny alatt. A repülőgép súlypontja pedig ezek fölött. Ez utóbbi azt jelenti, hogyha ezek valamelyike csúszás közben elakadt-akár a szántásban is- akkor a gép nagy valószínűséggel átvágódott. Ahogy ezt Pierre Clostermann írta a könyvében. Ő nagyon majrézott, hogy amikor a gép fölágaskodott merre fog esni, szerencséje volt, nem előre.
Annyit tennék hozzá, hogy szálltam le néhányszor terepen, de nagyon észnél kellett lenni, pedig ezek vitorlázórepülőgépek voltak, ezeknél ez nem számít rendkívülinek. Így NAGYON kilebegtetve is érezni lehetett, hogy nem sok hiányzik az átvágódáshoz. Márpedig a Spit 3 tonna körül lehetett üresen az ha ráesik valakire azt nem köszöni meg. Részemről a dolog valószínűsége annyi, mintha egymás után kétszer lenne 5-öm a lottón.

Én nem tartom hihetőnek az alábbiak miatt:
Ha öntudatlan állapotba került, akkor nem is tudott futót és féklapot nyítni. A futó még hagyján, de féklap nélkül elég nagy lehetett a legkissebb sebessége a Spitnek. A gáz sem volt levéve, de ez nem érdekes, mert úgyis csak akkor érhetett földet amikor a motor leállt. Azonban a gép vízszintes repülésre lehetett kitrimmelve, ez utazósebességet jelent. Ilyen állásban nem tudom, hogy miért nem esett át a repülőgép a sebesség fenntartásához szükséges vonóerő nélkül.
Az, hogy siklás közben nem ment neki semminek az könnyen lehet. Hogy milyen terepen ért földet azt nem tudjuk, de futó nélkül nem szokás betonra szállni, mert tűzveszélyes, bár itt nem volt már minek égnie. Azonban a Spitnek a légtorka (ahol beszívta a levegőt) az a motor alatt volt, Az olaj és vízhűtő pedig a szárny alatt. A repülőgép súlypontja pedig ezek fölött. Ez utóbbi azt jelenti, hogyha ezek valamelyike csúszás közben elakadt-akár a szántásban is- akkor a gép nagy valószínűséggel átvágódott. Ahogy ezt Pierre Clostermann írta a könyvében. Ő nagyon majrézott, hogy amikor a gép fölágaskodott merre fog esni, szerencséje volt, nem előre.
Annyit tennék hozzá, hogy szálltam le néhányszor terepen, de nagyon észnél kellett lenni, pedig ezek vitorlázórepülőgépek voltak, ezeknél ez nem számít rendkívülinek. Így NAGYON kilebegtetve is érezni lehetett, hogy nem sok hiányzik az átvágódáshoz. Márpedig a Spit 3 tonna körül lehetett üresen az ha ráesik valakire azt nem köszöni meg. Részemről a dolog valószínűsége annyi, mintha egymás után kétszer lenne 5-öm a lottón.
Mégegyszer az előbbi, olyan formában ahogy szerettemvolna.

Gipszj írta:


Hát igen, egy hasraszállás eléggé \"érdekes\" következményeket vonhatott maga után, mind a Spiteknél, mind a Messzereknél, de számtalanszor előfordult, és az esetek egy jelentős részében a pilóták megúszták, legfeljebb beverték a képüket, és ez néhány fogukba, netán orr, vagy/és arccsonttörésükbe került, bár az sem tartozik a kellemes hétköznapi elfoglaltságok közé.
Számtalan fotó és visszaemlékezés bizonyítja, hogy volt rá precedens.
Nyitott futóval nagy valószínűséggel berádlizott volna, ami sokkal kellemetlenebb következményekkel járt, mert ekkor az esetek többségéében átvágódtak, bár ilyenből is volt szerencsés megmenekülés.
A hasraszállás vízen sokkal veszélyesebb valami, mert a víz olyan hirtelen akasztja meg a hűtők torkainál fogva, hogy szinte biztos az átvágódás, míg valami mezőn van rá esély (még az Mk VIII-as Griffon motoros szériáktól is, amelyeknek a légbeömlője sokkal nagyobb és előrébb van), hogy egy jó besiklási szög esetén ellapuljanak és nagyobb gond nélkül megálljon a gép.
Csak egy hipotézis: Tegyük fel, hogy a Csatorna felől a gép szépen besiklik, és megfelelő magasságban elkapja a \"Doveri fehér sziklák\" felett valamelyik sík mezőt a partszakaszon. Így van elvi esélye annak, hogy megússza, még kilebegtetés nélkül is, ha kb. valahol az átesés előtti állapotban van a gép, azaz kellően lelassult.
Ugyanakkor \"csak\" a siklási szögének kellett jónak lennie. Akár erre is van elvi esély. Amit nem értek, az az, hogy az rendben van, hogy amíg megy a motor, egy nyugis pilóta vígan szundikál, de, ha elhallgat, nos az rendes ébresztő.
Ja, és a Spitek üres súlya kb. 2,2 tonna, bár azt sem nevezném pihe puha párnának, ha a fejemre esik.

Hajcihő írta:


Íme egy bizonyíték a túlélhető hasraszállásról:
A kép rejtve van vendégek elől, jelentkezz be vagy regisztrálj a megtekintéshez.
Az USAAF 944 oldalszámú Mk VIII-as Spitfire-ja 1944. nyarán.
A féklapok szemmel láthatóan nincsenek nyitva.<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-09-18 00:46

Én nem mondtam, hogy nem lehet, sokan túlélték, de nem úgy, hogy aludtak közben.

Gipszj írta:

Én meg nem mondtam, hogy lehet közben aludni, csak, ha már felvetődött, mint hipotézis, akkor megpróbáltam mindenféle feltételeket hozzárendelni.

Egyébként, ha alvásban nem is, mert nincs az az egészséges pilóta aki - miközben frászt kap - fel ne ébredne arra, hogy megszűnt a motorhang (ha csak azt nem álmodja, hoggy szépen rendben megcsinált egy hárompontos leszállást:silly:) de pl. ájulásban akár feltételezhető is, hogy - netán - volt erre egy kivételes precedens.
Ugyanakkor az is igaz, hogy arról már legkevesebb tízezer újságcikk megjelent volna, bár ki tudja?

Volt pl. egy B-17-es oldallövész, aki több mint 5000 méterről kizuhant, és túlélte, néhány jelentéktelen zúzódással, mert akkora mákja volt, hogy a hegyoldali fenyőerdő amire zuhant annyira csillapította a zuhanását, hogy végsősoron kutya baja se lett!
No ez a megvalósult lehetetlen! Már, ha a fizikai törvények is úgy akarják, és úgy akarták!
De ez egy volt a több tízezerből, és kisebb az esélye, mint tízszer egymás után megnyerni a lottó ötöst!<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-09-18 11:29

Sőt, volt egy jugoszláv stewardes aki 10000m-ről élte túl, amikor-ha jól emlékszem-Zágráb fölött összeütközött két gép. Annak idején azt mondták, hogy kb. 1000m fölött, már amíg a levegő sűrűsége nagyon le nem csökken, állandó sebességgel zuhan az ember, ha nagyon magasról, akkor a sűrűbb levegőben lefékeződik kb. 200-240km/h sebességre.

Gipszj írta:


Igen, az emberi test konstans zuhanási sebessége (szabadesése) 240 km/h. (Mondjuk azért ez betonra még így sem igazán előnyös. )<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-09-18 11:57

Gipszj írta:

aközben aludt el,miközben leszállt,és a féklapok is kinn voltak,meg a futó is

Még a Zlin-ek is (sportgép) 25-ös varióval jöttek lefelé nyitott féklappal. Ebből következik, hogy a siklószög megtörését kb. 1/25 másodperc pontossággal kellett végrehajtani a megadott magasságban. Ha ezt elmulasztotta valaki akkor földnek repült, Isten nyugosztalja. Egyre kevésbé hiszek abban, hogy ezt meg lehetett úszni. Azt elhiszem, hogy elaludt,csak azt nem, hogy megúszta.

Gipszj írta:
a földi kiszolgálószemélyzet is azt hitte,hogy meghalt,de csak a haját aludta el:cheer:

Akkor másképpen fogalmazok, 25-ös varió az 25 m/sec, azaz 8 emelet másodpercenként. Ez csak a függőleges sebesség. Ehhez jön még a vízszintes sebesség. Ekkora sebességgel földnek repülni, hát én alig hiszem, hogy túl lehet élni, azt pedig, hogy sérülés nélkül ezt megússza valaki azt kizártnak tartom.

Más témára térve,újra átolvastam a ,,Tizenkét halálos perc\&quot;-et és nem a hetvenes,hanem a nyolcvanas évek végén játszódik(Szentiványi írta).

Valaki mesélne erről a csúzlis Walrus repülőcsónakról?


A Walrous szépen leszállt a tengerre, és onnan daruval emelték ki, és úgy indították újra.
De volt ám pl. a Bismarckon is katapult, és használták is.
Kérdés: Ki tudja, hogy a Bismarckon milyen típusú vízirepülőgép szolgált?

A Bismarck 6 db Arado Ar169 hidroplánt használt. A sors iróniája, hogy amikor megsérült, tönkrement az indítókatapult is. Így a Bismarck halottai között a Luftwaffe pilótái is ott voltak.

Gondoltátok volna, hogy a Walrust ugyanaz a Reginald Mitchell tervezte aki a Spitfire-t? Mókás dolog nem?
Az angolok Shagbat-nak (cammogó denevér)nevezték. A világ minden tájékán használták egészen a japán kapitulációig. A csúcssebessége meghaladta még a 200 km/órát is!

Metalljacket írta:
a Walrus nem fából volt?