Metalljacket írta:
Kielégítő a válasz?
Repülőgép anyahajó, repülőgép hordozó: Mi magyarok az előbbi, míg az angolszászok az utóbbi megnevezést (aircraft mother ship, aircraft carrier) részesítjük előnyben. Mindkét nyelven mindkettőt használjuk, mi az anyahajót többet, az angolszászok meg az aircraft carriert többet. Tök mindegy, ugyanazt jelenti.
Tökéletesen kielégítő, köszi. Ami az anyahajót illeti, szerintem az angolszász kifejezés a helyesebb. Anyahajója lehet egy rombolóflotillának, vagy valamilyen harci egységnek, ami fölött \'anyáskodik\', ellátja őket üzemanyaggal, lőszerrel, kajával meg ami kell. A repülőgéphordozó önmagában támadó harci egység, csak nem ágyúkat hanem repülőgépeket szállít fegyverzetként.
Még egy kérdés. Az Me 109 jobbszárnyán áll egy ember és veszettül teker valami kurblifélét. Ez volt az indítómotor? Egyáltalán; hogyan indították ezeket a bazi nagy, sokszor többezer Le-s motorokat? Gondolom nem elektromos önindítóval. Ennek a súlya még akkor is nagyon sok lenne ha az akkumulátorokat otthagyja a gép a földön.
Esetleg külön kis benzinmotorral mint az oroszok a nagy dízeleket a vontatókban?
Hááát.. az angol kifejezés jelentése az, hogy légierő szállító. Márpedig egy hadihajót, holmi teherhajónak = carrier nevezni, nem igazán \"dicsőséges\", míg valaminek az anyjának lenni, azért szebb. Az általad definiált hajókat pedig ellátóhajónak nevezik.
A Bf 109-eseket valóban kurblival indították, mögötte pedig egy lendkerekes (az se könnyű) rugós szerkezet volt. Előnye az, hogy az indításhoz nem kellett un. apakocsi, ami egy bazi nagy akkumulátor, és ami egy önindítót pörgetett meg más gépeknél. Az USA vadászgépei közül meg sokat patronos önindítóval láttak el, ami egy vaktöltény.
Mind a kurblisnak, mind a patronosnak van egy cefet nagy hátránya, éspedig az, hogy motorleállás esetén, csak a légcsavarra lehetett számítani, ami aztán vagy bejött, vagy nem.
A kurblis megoldás nem volt fejleszthető a levegőben történő utánindításra, a patronos változat igen, csak egy patrontárat kellett beépíteni a gépbe, és máris újraindítható volt a motor egy párszor.
Bár a kurblissal sem volt túl sok baj, egészen megbízhatóan üzemelt. A legtöbb pilóta (főként az orosz fronton) vitt is magával kurblit, és - ha netán a nagy orosz sztyeppén le kellett szállnia, pl. motorelakadás okán, amit a tüzelőanyag szennyeződése okozhatott - akkor a gyors akadályelhárítást követően, saját maguk bekurblizták a gépet, visszaugrottak a kabinba, és gyorsan elspuriztak, mielőtt az oroszok odaérhettek volna, hogy foglyul ejtsék. Magyar pilótával is történt ilyen.
Aztán a későbbiekben, főként a szövetséges gépeknél, beépítették az elektromos önindítókat. Mindhárom módszer jellemző volt a különböző gépeknél a háború folyamán.