Gipszj írta:


Igen, a vadászgépek hatótávolságát, bevetési-, vagy akciótávolságnak hívják, ezt is írtam. Ez az operational range.
De a vadászgép is kijelölt útvonalon és magasságban repül a hadműveleti területig, mégpedig utazósebességen, és csak ott \"vadul meg\".
Így aztán a légiharcidőt is ehhez mérten számolják ki, ami - az Angliai Légicsata idején, póttank nélküli Bf 109E-nél, London támadása esetén, mindössze legfeljebb 10 perc volt!
Minden egyéb esetben a Csatornában landoltak, vagy jobb esetben a francia tengerparton.<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-09-28 01:21

Na akkor még egy kérdés, ha még nincs tele velem a hócipőtök.
- az Angliai Légicsata idején, póttank nélküli Bf 109E-nél, London támadása esetén, mindössze legfeljebb 10 perc volt!
Miért nem használtak póttankot? Mindegyik fél ismerte, nem volt egy bonyolult dolog. Ha az Me 109-re csak annyit raknak hogy a harcterületig elég legyen, akkor is sokkal tovább maradhatott volna.

Ezt én se értettem soha hisz a németek már Spanyolországban raktak póttankot a repülőgépeikre ha jól tudom még olyat is használtak hogy a tank két végére 10 kilós bombát raktak így mikor ledobták egy hatalmas tűzfelhő keletkezett .

Metalljacket írta:


Mert egészen egyszerűen hiányzott a póttank, és a póttank rögzítéséhez és használatához szükséges műszaki felszerelés a Messzerekről.
Egészen egyszerűen nem is gondoltak rá!
A Messzert ugyanis nem távolsági vadásznak tervezték!
Az addigi harcalkalmazásokban, a villámháborús tatktikához nem volt rá szükség, addig ugrásokkal mentek, azaz mindig a legközelebbi elfoglalt reptérről. Anglia azonban ehhez túl messze van.

Luger írta:


Nem jól tudtad. Honnan veszed?

Hajcihő írta:


Igen, ez egy jó kérdés!

Kamikaze írta:


Az is egy tudomány ám, jól kérdezni!

Hajcihő írta:


Köszi! Hogy én is hadseregtábornok lehessek!

Kamikaze írta:


Tréfán kívül, és bár offnak tűnik, nem az; Ha az ember rosszul teszi fel a kérdését, tehát rossz kérdést tesz fel, akkor vagy nem kap választ, vagy rossz választ fog kapni.
nem csak a tudományos életben, de a hétköznapokban is.

Tudni kell, hogy bárminek a megoldásához mindig a kérdéseken keresztül vezet el az út. Mindig kérdéseket teszünk fel, ha megoldásra akarunk jutni, még a hétköznapokban is, még akkor is, ha észre sem vesszük.
Gondoljatok csak bele. Felkeltek reggel, rohannátok valahová, és öltöznötök kell. \&quot;Hova a fenébe dobtam este a zoknimat, ami csak egy fél órát volt rajtam?\&quot;
Ez egy általános kérdés, miután körülnéztetek, és nem látjátok.
De ezután elkezdtek gondolkodni, hogyaszongya: \&quot;Be szoktam lépni a kéglibe, lerúgom a cipőmet, az egyik kiköt a cipősszekrényen, a másik mögötte a zsámolyon, majd beérek a szobába, fél lábon ugrálva, és az egyik zoknim az ajtó mellett szokott landolni, míg a másikat már az ágyra hanyatt dőlve csúzlizom le a lábamról, és a szemben állólámpa ernyőjén szokott pihenőre térni.
Nézzünk csak körül, mi változott a szobában? Aha! Az ajtó már nyitva van, tehát lehet, hogy az egyik zokni ott lapul mögötte! Hoppá! Lehet, hogy nagyobbat lőttem a másik zoknimmal? Így aztán nem a lámpaernyő elején, hanem a hátsó oldalán landolt?
Nézzük csak meg!
És lőn: A nyitott ajtó mögül az egyik, a lámpaernyő hátsó pereméről a másik zokni is előkerül!

Jó, jó, borzasztóan trehányok vagytok, de a kérdést jól tettétek föl, éppen mert ismeritek a magatok trehányságát, és nem próbáljátok magatok elől eltitkolni, hogy nem vagytok pedáns úrifiúk, így aztán a jó kérdésre jó választ kaptatok!

Ugyanígy működik ez a tudományban. Ha nem valamiféle prekoncepcióból indultok ki, pl. hogy az egyik, vagy másik harcoló fél, az maga az angyalok serege, akkor máris egy jó kezdőpontotok van, és, ha innentől kezdve továbbra is \&quot;szentségtörően\&quot; mertek kérdezni, akkor jó válaszokat fogtok kapni. Persze csak akkor, ha nem felejtitek el, hogy nem szabad, hogy a válasz az elképzeléseiteket támassza alá, hanem, hogy a valóságot kell megmutatnia.

No off vége (ha off), gondolkodjatok el rajta, és, ha valami ismeretlennel találkoztok szembe, akkor próbáljatok meg jól kérdezni, és jó válaszokat fogtok kapni!

Na akkor fussunk neki mégegyszer. Azt írod: \&quot; egészen egyszerűen hiányzott a póttank \&quot;. Csak az Me 109-re való, vagy egyáltalán nem gyártottak effélét? Tényleg eszükbe sem jutott hogy milyen hasznos lehet egy ilyen \'bili\'?
Az amerikai gépeken használtak állítólag valamilyen papírféleségből gyártott tartályt is, ami csak tényleg addig tartott amíg kiürült. Persze szerintem kellett bele valami váz merevítésnek hogy bírja a beletöltött benzin súlyát, meg valami impregnálás is.
-\&quot; hiányzott a póttank rögzítéséhez és használatához szükséges műszaki felszerelés a Messzerekről \&quot;
Az angolok a sivatagi háborúban Hawker Hurricane gépeket használtak \'vadászbombázónak\'. Rolski leírja, hogy ezekre a gépekre 2 db 250 kg-os bombát függesztettek valami barkácsolt szerkezetre.
A bombákat a pilóta a fülkéből egyszerűen egy bowdenhuzallal oldotta ki. Ezt a gépet sem készítették fel gyárilag külső bombafelfüggesztésre, mégis megoldották. Az 500 kg bomba kb. 600 l benzin súlya. Ennyit biztosan elbírt volna a 109-es is, 600 l benzinnel meg el lett volna egy darabig! De ha már itt tartunk, akkor ott volt az Fw 190. Annak aztán bőven voltak függesztőpontjai, bírta rendesen a terhelést is. Arra miért nem tettek? Ennyire gyökerek lettek volna? Valahogy nem tudom elhinni. Bár amilyen ökörségeket csinált a Kövér Hermann...

És még egy vizuális csoda. Bár nem II. vh. téma, de kíváncsi vagyok a véleményetekre. Csak a hegyek Photoshop, vagy az egész? Szerintem egy ekkora madárral ez lehetetlen feladat még hegyek nélkül is. Emlékezetes jelenet a \'22-es csapdája\' c. filmből, amikor Mc\'Watt megsturcolja a tutajon a pasit, akit kettészeletel a légcsavarral. Az viszont csak egy B 25 Mitchell volt, ami kb. akkora lehetett mint a maiak közül mondjuk az A 10-es. A Varacskosdisznó.

A kép rejtve van vendégek elől, jelentkezz be vagy regisztrálj a megtekintéshez. A kép rejtve van vendégek elől, jelentkezz be vagy regisztrálj a megtekintéshez.

Bocsi, elfelejtettem viszaforgatni! Hiába na, ilyenkor már hajcsizni illene.

A kép rejtve van vendégek elől, jelentkezz be vagy regisztrálj a megtekintéshez.

Na ha igaz, ez már a valódi látvány. A kép rejtve van vendégek elől, jelentkezz be vagy regisztrálj a megtekintéshez.

Az amerikaiak préselt papír póttartályokat használtak (is). Ha jól emlékszem akkor a 109-E7-nél jelent meg a póttartály. Hogy miért nem használták? Ők sem voltak tökéletesek, meg talán azért, mert a La Manche csatorna partjáról startoltak és majdnem tele póttartályt kellett volna ledobni a túlsó parton. A kép a tó fölött lehet valódi, de gyanús.

Metalljacket írta:


Egyáltalán semmiféle póttankot nem gyártottak az adott időben. A póttank egyébként sem egy egyszerű - szabadon választható - opció, hiszen a póttank egy repülőgép számtalan repülési tulajdonságát megváltoztatja. Az első a felszállósúly, aztán a tömegközéppont, ami - ráadásul - a póttank kifogyásával arányosan állandóan változik, ezáltal a repülőgép tömegközéppontja folyamatosan áthelyeződik, szemben egy bombával, ami egy egyszeri kitrimmelést igényel, aztán - ha ledobták - még egyet aztán annyi. De a tömegközéppont változása póttank esetén az egyes repülési helyzetekben is egy állandó változó, hiszen a benne lévő folyadék állandóan lötyög, és más, és más erőhatásokat vált ki függően a benne lévő üzemanyag - állandóan fogyó - mennyiségétől. Ezért aztán egy póttank felhelyezését a lehető legneutrálisabb helyre kell megtervezni.
De ugyanennyire fontos a póttank aerodinamikája is, ami a repülőgép repülési tulajdonságait akár végzetesen leronthatja. Na pláne olyan repülőgépeknél, amelyeket egyáltalán nem terveztek póttank, vagy egyéb függő teher hordozására.
A póttankot ráadásul nem lehet holmi hevenyészett, vagy akár rendszeresített bombafelfüggesztő szerkezetre felszerelni, mert egészen más maga az állaga, hiszen nem egy merev, tömör szerkezetről van szó, hanem egy rendkívül vékony falú ezáltal könnyen alakváltozó és így sérülhető szerkezetről, ami - lecsatolásakor - ráadásul másként is viselkedik aerodinamikailag, mint egy vetésre tervezett bomba.
Ha láttál már olyan filmet, ahol a repülőgépek ledobják a póttankokat, vagy pl. később az éppen a póttankhorgokra függesztett napalmbombákat (amelyeket egyébént póttankokból alakítottak ki, és egy gyújtószerkezettel láttak el), akkor láthattad, hogy a póttank hossztengelye körül pörögve hagyja el a repülőt, és - ha nem jó helyre tervezik - akkor bizony a turbulencia okán nekivágódhat a repülőgépnek, és - egy pindurkát - képes összetörni azt.
A póttankot ugyanakkor nem elégséges egy bowdennel összekötni a repülővel, mivel - milyen fura - azt a célt szolgálja, hogy a repülőgépet üzemanyaggal lássák el általa. Ezért aztán a repülőgép üzemanyagellátó rendszerét is át kell alakítani hozzá, üzemanyagszivattyút kell a gépbe építeni, annak helyet kell találni, annak energiát kell biztosítani, a póttankból való fogyasztás és a főtankok lefogyasztásának váltására elektromos szelepeket kell beiktatni, és azoknak is biztosítani kell az elektromos ellátását, ezt meghaladóan áramlásbiztosító szelepeket is fel kell helyezni, de biztonsági szelepek is kellenek, hogy a főtartályokból történő véletlen kifolyást megakadályozzák, de a póttartályt is el kell látni vésszeleppel, hogyha valamilyen elakadás következtében a póttartályt nem lehet vetni, és ráadásul még az üzemanyagot sem lehet belőle a gépbe szivattyúzni, és a vészoldás sem sikerül, akkor a vésszelepen keresztül a póttartályt ki lehessen folyatni, nehogy egy kényszerleszállást követően ettől robbanjon fel a gép.
Mindezekhez a pilótafülkében el kell helyezni a kezelőszerveket és indikátorokat, stb, stb.
És még számtalan összetevő van, amiket nem soroltam fel, és amire a konstruktőröknek gondolniuk kell, amikor a póttartályt, és annak üzemeltetését megtervezik, és ehhez a repülőgépet is áttervezik.

Szóval egy póttank nem annyi, hogy a gép hasa alá nyomunk egy marmonkannát egy gumicsővel, és máris működik a dolog.
Bizony ez egy sok száz, ha nem sokezer munkaórát követelő tervezési és gyártás-előkészítési folyamat.
(Utána még el is kell látni vele az alakulatokat, a logisztikai hátterükkel együtt, mindezt a repülők - csak gyárban végezhető - átalakítását követően.)

Göringet ezügyben nem bántanám, hiszen a vadászlégierő stratégiai alkalmazását nem erre a feladatra optimalizálták. Az már egy más kérdés, hogy ez ideológiailag helyes volt-e avagy sem (tudjuk, hogy nem), de nem csak Németország küszködött ezzel a problémával, hanem az összes légierő.
A Spitfireok és a Hurricanek éppen annyit tudtak, mint a Messerschmittek, azaz ugyanolyan rövid volt a repülési idejük.
Az USA légierejében a Wildcatek a Hellcatek és a Lightningek voltak képesek távolsági vadászfeladatok ellátására, de ezek - éppen a Csendes-óceáni hadszintéri leterheltség okán - nem tudtak megjelenni Európában (egészen egyszerűen nem volt belőlük elég) és alkalmatlanok is voltak a német vadászgépekkel eredményesen felvenni a harcot. Az USA légiereje először csak 1944 elején (!!!) volt képes olyan kísérővadászt előállítani, megfelelő számban, amelyik képes volt a bombázóalakulatok kísérésére!
Tehát még az USA sem volt a háború elején, de még közepén sem (!), technikailag felkészülve arra, hogy hosszútávú szárazföldi bázisú kísérővadászokkal, vagy légifölény vadászokkal lássa el a haderejét!

Technikailag ennyire bonyolult volt a dolog!

Ami pedig a Messerschmittek póttank gondjait illeti, ezt még a háború végéig sem tudták tökéletesen megoldani. A Messerschmittek póttankja nem pontosan a gép hossztengelyében helyezkedett el, ez pedig kormányzási nehézségeket okozott (nem helyezhették el pont középen, mert olyan berendezések voltak a nem erre tervezett gép tengelyvonalában a tömegközpontnál, amiket máshová nem lehetett áthelyezni, amely ezt megakadályozta), továbbá a póttank, ha csak egy kicsit is figyelmetlenül szálltak fel vele, leért a talajra, és megsérült, de akár fel is robbant, ezért aztán a pilóták - nem kicsit - utálták is. Ugyanígy problémás volt a póttank ledobása is, számtalnszor elakadt, majd a gép hasa alatt keresztbe fordulva (!) akadályozta a gép repülését, léggiharcról itt szó sem lehetett, már az is csoda volt, hogy egyáltalán haza tudott érni!

Ami a póttankok anyagát illeti, még a papírtankok sem voltak alávalóbbak az alumíniumtankoknál, mert az impregnálásuk megoldott volt. Az anyagválasztás elsősorban az adott ország nyersanyag-ellátási lehetőségeitől, gazdasági, pénzügyi megfontolásaitól gyártási kapacitásaitól függött.

Egyébként papírtartályokat a németek alkalmaztak, az USA nem sűrűn, nekik volt elegendő alumíniumuk, és szabad kapacitású hengerelő-, és fémnyomó üzemük.

Láthatod, hogy a probléma nem kínált olyan egyszerű megoldást, mint hitted.
A németeket \&quot;csak\&quot; abban lehet elmarasztalni, hogy egy ideológiavezérelt háborút indítottak, és ezt is ötletszerűen, és a légierejüket éppen az ötletszerűség és az ideológiai önhittségük okán nem készítették fel a várható harcfeladatok ellátására.

Magyarán: Rossz célért, rossz időben, rossz eszközökkel indultak harcba.
A kezdeti előnyüket Európa még rosszabb önáltatása biztosította.

Remélem így már érthető a dolog.