A kép rejtve van vendégek elől, jelentkezz be vagy regisztrálj a megtekintéshez.

Na ha igaz, ez már a valódi látvány. A kép rejtve van vendégek elől, jelentkezz be vagy regisztrálj a megtekintéshez.

Metalljacket írta:


Egyáltalán semmiféle póttankot nem gyártottak az adott időben. A póttank egyébként sem egy egyszerű - szabadon választható - opció, hiszen a póttank egy repülőgép számtalan repülési tulajdonságát megváltoztatja. Az első a felszállósúly, aztán a tömegközéppont, ami - ráadásul - a póttank kifogyásával arányosan állandóan változik, ezáltal a repülőgép tömegközéppontja folyamatosan áthelyeződik, szemben egy bombával, ami egy egyszeri kitrimmelést igényel, aztán - ha ledobták - még egyet aztán annyi. De a tömegközéppont változása póttank esetén az egyes repülési helyzetekben is egy állandó változó, hiszen a benne lévő folyadék állandóan lötyög, és más, és más erőhatásokat vált ki függően a benne lévő üzemanyag - állandóan fogyó - mennyiségétől. Ezért aztán egy póttank felhelyezését a lehető legneutrálisabb helyre kell megtervezni.
De ugyanennyire fontos a póttank aerodinamikája is, ami a repülőgép repülési tulajdonságait akár végzetesen leronthatja. Na pláne olyan repülőgépeknél, amelyeket egyáltalán nem terveztek póttank, vagy egyéb függő teher hordozására.
A póttankot ráadásul nem lehet holmi hevenyészett, vagy akár rendszeresített bombafelfüggesztő szerkezetre felszerelni, mert egészen más maga az állaga, hiszen nem egy merev, tömör szerkezetről van szó, hanem egy rendkívül vékony falú ezáltal könnyen alakváltozó és így sérülhető szerkezetről, ami - lecsatolásakor - ráadásul másként is viselkedik aerodinamikailag, mint egy vetésre tervezett bomba.
Ha láttál már olyan filmet, ahol a repülőgépek ledobják a póttankokat, vagy pl. később az éppen a póttankhorgokra függesztett napalmbombákat (amelyeket egyébént póttankokból alakítottak ki, és egy gyújtószerkezettel láttak el), akkor láthattad, hogy a póttank hossztengelye körül pörögve hagyja el a repülőt, és - ha nem jó helyre tervezik - akkor bizony a turbulencia okán nekivágódhat a repülőgépnek, és - egy pindurkát - képes összetörni azt.
A póttankot ugyanakkor nem elégséges egy bowdennel összekötni a repülővel, mivel - milyen fura - azt a célt szolgálja, hogy a repülőgépet üzemanyaggal lássák el általa. Ezért aztán a repülőgép üzemanyagellátó rendszerét is át kell alakítani hozzá, üzemanyagszivattyút kell a gépbe építeni, annak helyet kell találni, annak energiát kell biztosítani, a póttankból való fogyasztás és a főtankok lefogyasztásának váltására elektromos szelepeket kell beiktatni, és azoknak is biztosítani kell az elektromos ellátását, ezt meghaladóan áramlásbiztosító szelepeket is fel kell helyezni, de biztonsági szelepek is kellenek, hogy a főtartályokból történő véletlen kifolyást megakadályozzák, de a póttartályt is el kell látni vésszeleppel, hogyha valamilyen elakadás következtében a póttartályt nem lehet vetni, és ráadásul még az üzemanyagot sem lehet belőle a gépbe szivattyúzni, és a vészoldás sem sikerül, akkor a vésszelepen keresztül a póttartályt ki lehessen folyatni, nehogy egy kényszerleszállást követően ettől robbanjon fel a gép.
Mindezekhez a pilótafülkében el kell helyezni a kezelőszerveket és indikátorokat, stb, stb.
És még számtalan összetevő van, amiket nem soroltam fel, és amire a konstruktőröknek gondolniuk kell, amikor a póttartályt, és annak üzemeltetését megtervezik, és ehhez a repülőgépet is áttervezik.

Szóval egy póttank nem annyi, hogy a gép hasa alá nyomunk egy marmonkannát egy gumicsővel, és máris működik a dolog.
Bizony ez egy sok száz, ha nem sokezer munkaórát követelő tervezési és gyártás-előkészítési folyamat.
(Utána még el is kell látni vele az alakulatokat, a logisztikai hátterükkel együtt, mindezt a repülők - csak gyárban végezhető - átalakítását követően.)

Göringet ezügyben nem bántanám, hiszen a vadászlégierő stratégiai alkalmazását nem erre a feladatra optimalizálták. Az már egy más kérdés, hogy ez ideológiailag helyes volt-e avagy sem (tudjuk, hogy nem), de nem csak Németország küszködött ezzel a problémával, hanem az összes légierő.
A Spitfireok és a Hurricanek éppen annyit tudtak, mint a Messerschmittek, azaz ugyanolyan rövid volt a repülési idejük.
Az USA légierejében a Wildcatek a Hellcatek és a Lightningek voltak képesek távolsági vadászfeladatok ellátására, de ezek - éppen a Csendes-óceáni hadszintéri leterheltség okán - nem tudtak megjelenni Európában (egészen egyszerűen nem volt belőlük elég) és alkalmatlanok is voltak a német vadászgépekkel eredményesen felvenni a harcot. Az USA légiereje először csak 1944 elején (!!!) volt képes olyan kísérővadászt előállítani, megfelelő számban, amelyik képes volt a bombázóalakulatok kísérésére!
Tehát még az USA sem volt a háború elején, de még közepén sem (!), technikailag felkészülve arra, hogy hosszútávú szárazföldi bázisú kísérővadászokkal, vagy légifölény vadászokkal lássa el a haderejét!

Technikailag ennyire bonyolult volt a dolog!

Ami pedig a Messerschmittek póttank gondjait illeti, ezt még a háború végéig sem tudták tökéletesen megoldani. A Messerschmittek póttankja nem pontosan a gép hossztengelyében helyezkedett el, ez pedig kormányzási nehézségeket okozott (nem helyezhették el pont középen, mert olyan berendezések voltak a nem erre tervezett gép tengelyvonalában a tömegközpontnál, amiket máshová nem lehetett áthelyezni, amely ezt megakadályozta), továbbá a póttank, ha csak egy kicsit is figyelmetlenül szálltak fel vele, leért a talajra, és megsérült, de akár fel is robbant, ezért aztán a pilóták - nem kicsit - utálták is. Ugyanígy problémás volt a póttank ledobása is, számtalnszor elakadt, majd a gép hasa alatt keresztbe fordulva (!) akadályozta a gép repülését, léggiharcról itt szó sem lehetett, már az is csoda volt, hogy egyáltalán haza tudott érni!

Ami a póttankok anyagát illeti, még a papírtankok sem voltak alávalóbbak az alumíniumtankoknál, mert az impregnálásuk megoldott volt. Az anyagválasztás elsősorban az adott ország nyersanyag-ellátási lehetőségeitől, gazdasági, pénzügyi megfontolásaitól gyártási kapacitásaitól függött.

Egyébként papírtartályokat a németek alkalmaztak, az USA nem sűrűn, nekik volt elegendő alumíniumuk, és szabad kapacitású hengerelő-, és fémnyomó üzemük.

Láthatod, hogy a probléma nem kínált olyan egyszerű megoldást, mint hitted.
A németeket \"csak\" abban lehet elmarasztalni, hogy egy ideológiavezérelt háborút indítottak, és ezt is ötletszerűen, és a légierejüket éppen az ötletszerűség és az ideológiai önhittségük okán nem készítették fel a várható harcfeladatok ellátására.

Magyarán: Rossz célért, rossz időben, rossz eszközökkel indultak harcba.
A kezdeti előnyüket Európa még rosszabb önáltatása biztosította.

Remélem így már érthető a dolog.

Ha nem tudsz valamit, akkor Hajcihő mindig mindenre kimerítő és részletes választ tud adni!

(És ez nem bírálat akar lenni, hanem ténymegállapítás!)

Köszi a többiek nevében is, a magyarázatot!

Hajcihő írta:


Ha nem tudsz valamit, akkor Hajcihő mindig mindenre kimerítő és részletes választ tud adni!
(És ez nem bírálat akar lenni, hanem ténymegállapítás!)
Köszi a többiek nevében is, a magyarázatot!

Én is köszönöm. Azért kérdezek ennyit, mert ezekről a dolgokról nem igazán lehet ilyen részletesen olvasni sehol. Filmeket meg cockpite fényképeket hiába nézegetsz ha nem tudod hogy melyik bizgentyű mire való.
A fórum meg ugyi arra, hogy aki nem elég tájékozott az tanulhasson.

Az amerikaiak préselt papír póttartályokat használtak (is). Ha jól emlékszem akkor a 109-E7-nél jelent meg a póttartály. Hogy miért nem használták? Ők sem voltak tökéletesek, meg talán azért, mert a La Manche csatorna partjáról startoltak és majdnem tele póttartályt kellett volna ledobni a túlsó parton. A kép a tó fölött lehet valódi, de gyanús.

Más ösvényre terelve a szót,valaki tudja,hogy a szövetségesek milyen erőkkel támadták Pennemündét?

koi írta:


Igen, én tudom!

Vajon mivel... hajókkal, harckocsikkal, gyalogos rohammal? Hát lehet bombázták? És milyen bombázóik voltak 1943. augusztusban a briteknek ill. a szövetségeseknek?
Gondol, gondol, gondol....mielőtt kérdez.

Hajcihő írta:
Akkor megmondod?

koi írta:


Aha!

Az első légitámadás fedőneve : Crossbow hadművelet (operation Crossbow), amit 1943. augusztus 17/18 éjjel hajtott végre a RAF Bomber Command (Bombázó Parancsnokság) 596 nehézbombázója, három hullámban. Ebből 324 Lancaster, 218 Halifax, 54 Stirling volt. Mind négymotorosok. Összesen 1800 tonna bombát vetettek, ebből 85% nagy robbanóerejű, míg 15% gyújtóbomba volt.

A hatás kisebb volt a vártnál, mert rossz célmegjelölés és a látási viszonyok hirtelen romlása okán nem jó célpontokat és nem jól bombáztak. Így is sikerült több hónapra visszavetni a termelést.

Saját veszteség 6,7%. (Nagyon magas.)

Kielégítő a válasz?<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-10-01 17:47

Hajcihő írta:
Kössz,majd 8.-ban megírom dogába.