Boulton-Paul Defiant és a P.92 hasonló jellegű repülőgép volt. A Defiant-nak egy négycsövű 0.303-as(7,69mm) lövésztornya volt, amivel hátra és oldalra tudott lőni. Előre nem. Teljes csőd volt, két-három bevetésnél többet egy gép sem ért meg. A Boulton-Paul próbálkozott egymodernebb változatával, ez lett volna a P.92-es. Az irodalom szerint ez kevésbé volt önveszélyes mint a Defiant, de mire megjelent ilyen feladatkörre volt sokkal jobb is. Sorozatgyártásra nem került.
A britek vetettek be a háború alatt (1944-től) sugárhajtású repülőgépet, a Gloster Meteor-t. Nem volt rossz gép, de a teljesítménye nem haladta meg a kortárs dugattyús vadászok teljesítményét.
Kevésbé közismert, hogy Jendrassik György a Ganz-Mávag-ban 1942-ben már légcsavaros gázturbinával kísérletezett, elsőként a világon. Végül is a sorozatgyártásig ő sem jutott el.

HunBütyök írta:

Nem lehet. A BI az rakéta meghajtású volt. A Sz.U. első használható sugárhajtóműve a németektől zsákmányolt BMW 003 és Junkers Jumo 004 volt. Ezeket technikailag jóval felülmúlta a Rolls-Royce Derwent és Nene amiket a háború után kaptak a britektől. Az első sugárhajtású szovjet gépek a MiG-9 és Jak-15 voltak.<br><br>Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2010-10-30 10:28

A BI az a Me-163-as szovjet megfelelője volt, hamarabb jelent meg a német konkurensénél és még kevésbé volt használható. Ez is csúszótalpas gép volt startkocsi nélkül.
A BI-nek -ha jól emlékszem- Duskin folyékony hajtóanyagú rakéta hajtóműve volt.<br><br>Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2010-10-30 09:29

Én nem is hallottam róla,a leghíresebb szerintem a Messerschmitt Me-262

101.Légideszant írta:

A Meteor mellet. A maga idejében a Meteor legalább olyan híres volt. Később a Me-262-es híresebbé vált mint modernebb konstrukció.

Kár, hogy sosem csapott össze a két típus.

És a Szuhoj Szu 5?Az félig sugós volt.

Gyártása nem volt zökkenőmentes.

a szovjet mérnökök az 1940-es években kutatásokba kezdtek, majd kifejlesztették a Su-5-öt. Azonban a háború sürgőssége, majd a Barbarossa hadművelet miatt az Urálon túlra kellett telepíteni a gyárat, ahol készült.
Ugyanakkor, mint a páncélosok terén is- a replők terén is egyszerűbben gyártható gépeket kellett kifejleszteni, emiatt kissé háttérbe került. Akárcsak Hitler, úgy a kommunista diktátor is azonnali eredményeket követelt tervezőitől, és nem nézte jó szemmel a forradalmi konstrukciók fejlesztését. Így a rakéta- és sugárhajtású repülőgépek kénytelenek voltak a háttérben maradni, vagy teljesen el is tűntek a süllyesztőben, ahogyan ez a háború elején fejleszteni kezdett eredeti orosz sugárhajtóművel is megtörtént.

cserpakszabi:
Akárcsak Hitler, úgy a kommunista diktátor is azonnali eredményeket követelt tervezőitől, és nem nézte jó szemmel a forradalmi konstrukciók fejlesztését.

Bizony nem volt könnyű a tervezők élete akkoriban.
Ny. P. Kamanyin írja valahol, hogy a Kurszk melletti katlancsata előkészületei során jöttek rá: a kurszki mágneses anomália körzetében az IL-2 csatarepülők iránytűi \'megbolondulnak\'. Kiderült, hogy a személyzetet védő \'fürdőkád\', az a páncélteknő, ami a tipus egyik nagy erőssége volt, az a bajok forrása. Rohamtempóban, néhány hónap alatt kellett megoldani a gondot és felszerelni a kijelölt egységeknél a javított változatot. Persze teljes siker volt, mert különben lehetett volna menni lapátolni a Gulag-ra.

Ezt már előtte is tudták. A fém alkatrészek Kurszk nélkül is okoznak problémát, ezt is tudták. A mágneses iránytűnek háromféle hibája van:
1. Az északi vége a tűnek annyi fokkal hajlik a vízszintes alá ahányadik szélességi fokon vagyunk. Ezt egy ellensúllyal szokták kiegyensúlyozni, de ez azzal jár, hogy fordulóban az iránytű harminc fokot is rápöröghet, de aztán beáll a helyes irányba.
2. A mágneses és földrajzi északi nem esik egybe. Ez van.
3. A repülőgép fém részei eltérítik az iránytűt a helyes iránytól. Ez attól is függ, hogy a repülőgép hossztengelye milyen szöget zár be az északi iránnyal, meg attól is, hogy melyik példányról van szó. Ezt a hibáját az iránytűnek kis mágnesekkel vagy fémdarabokkal próbálják megszüntetni. Ezt hívják kompenzálásnak. A repülőtér mindenféle zavaró tényezőtől leginkább mentes pontján szokták csinálni a kompenzáló betonon, ahol be vannak jelölve az égtájak. Közben forgatják körbe a repölőgépet és mérik az eltérést. Majd arrébb teszik a mágneseket és újból mérik. Jó szórakozás, segítettem ilyenben én is. A végeredményt-amikor már nem lehet javítani tovább-egy deviációs táblázatban adják meg, amit fölszerelnek az iránytű alá. Ez a táblázat minden repülőgépnél-típuson belül is!-más.<br><br>Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2010-10-30 22:30

Nagyon korrekt magyarázat. Ha jól emlékszem, az igazi gond az lehetett hogy minden repülés után megváltozott a \'fürdőkád\' mágneses tulajdonsága, emiatt mindig újra kellett volna korrigálni, ami abban a helyzetben nemigen volt lehetséges. Valahogy megoldották a felmágnesezési gondot, az biztos. Csak azt szerettem volna ezzel érzékeltetni, hogy bizony a tervezők néha \'megoldhatatlan\' problémákkal találták szembe magukat, a probléma \'megoldhatatlansága\' meg a kutyát sem érdekelte!

Ezen a problémán segít a rádióiránytű vagy a pörgettyűs iránytű, manapság meg a GPS. Bár egyik sem tökéletes. A rádiót ki lehet kapcsolni, a pörgettyű elállítódik, a GPS-t is ki lehet kapcsolni, meg zavarni is lehet, hogy hamis értéket adjon.
A kurszki problémát az okozza, hogy több mágneses anomália (zavar) központ van. Ezekhez képest a repülőgép helyzete állandóan változik még akkor is ha egy irányba repül. De nem repülhet állandóan egy irányban, mert akkor a föld körül keringene. Egy szó mint száz, a deviáció (eltérés) mértéke pillanatról-pillanatra változik (állítólag hatvan fok is előfordul), ezt kompenzálni lehetetlen. Mai megoldás a rádióiránytű és a GPS, akkori pedig az ismert tereppontok és térkép alapján történő navigáció kiegészítve csillagászati (pld. nap állása az adott időpontban) módszerekkel.

Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2010-10-31 06:59<br><br>Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2010-10-31 07:04

Talán az is közrejátszott,hogy a földön x ezer harckocsi haladt,akkoriban pedig az rengeteg acélnak felelt meg.

kétezer harckocsi hatvanezer tonnája nem oszt, nem szoroz ahhoz a néhány egy-vagy tízmillíó tonna vasérchez képest ami ottvan. Egyébként mai műszerekkel már kimutathatóak.

Méghozzá elég könnyen.