Kamikaze írta:

Alapvetően a fogalmazásom pontosságával van baj. Tulajdonképpen körbe akartam járni a témát, de ez nem igazán derül ki a hozzászólásomból. Egyébként az egyik ágyúnál meg van említve egy egyhajtóműves is, a He 162 Volksjager, de ezzel együtt is félreérthetően fogalmaztam.
Újraolvastam az irományom és sajnálattal be kellett, hogy lássam, a szövegemben a Ta 154-t egymotorosként emlegetem. Sajnálatos, annál is inkább, mert a Ta 154-ről viszonylag részletes anyaggal rendelkezem, onnan vettem a ragasztó problémát is.<br><br>Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-05-25 20:35

Hibák, javítások:

Heinkel He 177 \'Greif\' nehézbombázó c. cikk:

- „A Luftwaffe már az 1930-as években hatalmas fegyverkezésbe kezdett, azonban csak a háború második felében érezte szükségét a stratégiai nehézbombázok kifejlesztésének.” Pontosítsunk: a hatalmas fegyverkezés az 1930-as évek közepétől (versailles-i szerződés felrúgása után) kezdődött! Ha csak „sima” (rejtett formájú) fegyverkezésről beszélünk, akkor a fenti megállapítás helyes! Stratégiai magyarul hadászati (a fordító a strategic angol szakkifejezést valamilyen okból /lustaság, vagy nincs tisztában vele/ nem ültette át magyarra)! „…csak a háború második felében érezte szükségét a stratégiai nehézbombázok kifejlesztésének.” – a Szerző nincs tisztában a Versailles-i fegyverkezésre vonatkozó korlátozásokkal, valamint a német villámháborús elméletekkel. A versailles-i békediktátum megtiltotta ugyanis a nagy-teljesítményű motorok (pl. nehézbombázókhoz való) fejlesztését, gyártását! Így nehéz lett volna! Ezen kívül az 1930-as évek közepén voltak ugyan törekvések, és próbálkozások, ám a „Blitzkrieg” kidolgozása után ezek az elképzelések háttérbe szorultak, mivel megváltoztak a hadászati elvek. A légierő szorosan együttműködött a szárazföldi csapatokkal, gépesített alakulatokkal és gyors, átütő sikereket tudtak elérni. Maga a tagmondat önmagában jó is, ámbár a hadászati nehézbombázók szükségét azért mindig is érezték, nemcsak a háború második felében. Max. akkor döbbentek rá igazán, hogy talán hiba volt hanyagolni a kérdést! (De akkor még a német gazdasági lehetőségekről nem is beszéltünk… Bonyolult és összetett dolog! Így utólag könnyű ítéletet alkotni, megmondani a helyeset!)
- „1941-ben az RLM és Hermann Göring egy olyan pályázatott írtak ki, amely a mérnökök összes tudását igényelte.” – Azért mert Göring a Luftwaffe főparancsnoka volt, attól még nem ő (személyesen) írta ki a repülőgép-tervezési pályázatokat! Max. ő is jóváhagyta! (De sok vizet nem zavart!) Az RLM-nek volt pl. egy „Technische Amt” nevű hivatala, amely az új repülőgépek fejlesztéséért felelt. Na most ott voltak különböző beosztású (repülő) mérnöki papírokkal rendelkező emberek (pl. a Luftwaffe főmérnöke stb.), akik a különféle (repülőgépgyári) tervezeteket, modelleket, prototípusokat stb. elbírálták, hogy technikailag megvalósíthatók-e! Göring bár kiváló I. vh-s pilóta volt, de őszintén megmondva a repülőgép-építéshez nem értett! Mint, ahogy a pilóták többsége sem!
- Zuhanóbombázó szót egybe írjuk
- A nehézbombázó és a zuhanóbombázó feladatkör egészen más szerkezetű és felépítésű gépet igényel. Ezért furcsa, hogy miért erőltették a németek a He 177-et ez utóbbi feladatkörben is… Végülis Göring erőltette a már futó programot!)
- „Viszont a próbapadon nagyon megbízhatatlannak bizonyult motor rendszerint kigyulladt, és ha erőltették a motort, akkor leállt. Így nem tudták pontosan, mit bír a motor. Erre semmilyen körülmények között sem lehetett azt mondani, hogy üzembiztos, de még azt se, hogy kísérleti repülésre alkalmas.” – Ez elég zavaros megfogalmazás… (Azt mindenesetre tudták, mikor gyullad ki…) A lényeg: a motor megbízhatatlanul működött, és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A repülőgép állandó problémás „részei” a motorok voltak! Ennek ellenére a kísérleti repüléseken mégis kipróbálták….
- „Ernst Heinkel ellenezte Herman Göringnek, hogy ne kerüljön sorozatgyártásra a típus, de Herman Göring nem engedett és elkezdődött a sorozatgyártás.” – fogalmazás!!!
- „Összesen 8 db nullszériás példány készült el, majd megkezdődtek a próbarepülések.” – inkább berepülések.
- „A 8 gépből 6 lezuhant, 1-nek pedig leálltak motorjai, és kényszerleszállást hajtottak végre vele. Más esetben soha többé nem került volna az RLM asztalára, de a Luftwaffe engedélyezte a további gépek elkészítését.” – átfogalmazás!!! – és inkább: a Luftwaffe felső vezetése.
- „Nem véletlen, hiszen ha elindult egy kötelék, ami kb. 20 gépből állt, abból 3 fel sem tudott szállni, 5-öt lelőttek az ellenséges vadászok, 8 kigyulladva lezuhant, 1 kényszerleszállást hajtott végre, és csupán 3 tért vissza a bázisra, ami közül 2 valószínűleg a következő bevetéskor megsemmisült.” – gondolom ez volt a legkirívóbb eset! De én a „ha” helyett inkább az „előfordult olyan eset is, amikor…” szavakat használnám!
- „Bár a gép műszaki fejlettsége engedte, hogy éjjel-nappal használják, mégis a motorhiba olyan súlyos volt, hogy legtöbbször nem kapott engedélyt a felszállásra.” – a gép műszaki berendezésein, illetőleg a pilóták képzettségén múlott elsősorban, hogy melyik napszakban használják!
- „A kényes motor nagyon gondos ápolásra szorult, így tábori futópályák közelében nem lehetett karbantartani.” – A tábori futópályák – plusz pont a Szerzőnek!! (ez a helyes kifejezés!) Kisebb javításokat (karbantartásokat) azért el lehetett végezni, de pl. az élettartam növelő, nagy szerízeléseket (amik motor kiépítéssel jártak) valóban nem lehetett! (Ez más típusoknál is így volt! Tábori repülőtéren nincs olyan szerviz-háttér, mint egy gyárban, üzemben!)
- „A keleti fronton 700 gép volt szolgálatban, 1942-től. De 1943-ra már alig 57 gép volt hadba fogható.” – pontosabban: 700 példánya szolgált a keleti fronton, de nem egy időben, hanem a háború évei alatt összesen!
- „Gyártását 1944. szeptemberében leállították, anyaghiány miatt. 1944 októberében kivonták a szolgálatból. A gépeket különleges alakulatok még 1945-ben is használták (pl. KG 200).” – 1944 közepén/végén minden bombázó (!) gyártását leállították, kivéve a sugárhajtású gépekét! Ha kivonnak valamit a Luftwaffe szolgálatából, akkor már a KG 200-nál sem repül!!
- A szöveg teljes átfogalmazása szükséges, mert a nyelvezetén igencsak érződik, hogy az idegen-nyelvű fordítást nem mindenhol sikerült a magyarba átültetni!

A 653. nehéz páncélvadász hadosztály utolsó bekezdésében több hiba is van+a P-47 Thunderbolt helyett,ha rákattintok,a P-39 Airakobrát dobja ki,meg a Jagdtiger helyett a Hetzert adja...

Ja,meg ugyanabban a cikkben a Sherman helyett az M3 Stuartot,a Pz.Kpfw.IV. helyett a Panzer I.-et adja ki.

Igaz nem az oldallal kapcsolat, de azért komoly!

Nézem este a televízió készülékben a híradót, és a következő a szalag cím:\"Lezuhant egy II. világháborús vadász repülőgép\" Persze közben sündörgök a konyhában, egyszer csak halom: \"A gépen 9 utas tartózkodott, de mind annyian túl élték a földbe csapódást.\" Na most mi van?! Nem tudok olyan vadász repülőgépről, amely több mint 3 fővel repült, nem hogy kilenccel. Akkor látom a gépet ami lezuhant, az agyamat szétröhögtem rajta. Egy négy motoros bombázó gépet, konkrétan egy B-19-es zuhant le. Gratula a hír szerkesztőnek! Egyszerűbb lett volna, ha csendben mard!

Magyarharcos írta:



Szerintem az egy B-17-es volt... Ha már kifogásolsz...