Na jó. Vegyük sorra őket.
Karl Körner a 103. / 503. SS-nehézpáncélos-osztály ásza volt. Szinte az utolsók között kapta meg pl.: a Lovagkeresztet. Az osztály harccal eltöltött történelme alatt mégis elért 101 kilövést. Többek közt ők voltak z utolsók, akik Berlinben még utoljára megmutatták a Tigris II-kel, hogy mire is képesek.
Ernst Barkmann-t azt hiszem nem kell bemutatom...
Paul Egger a 2. SS-páncélosezred, 8. SS-nehézpáncélos-századában szolgált, majd Tigris I-sel szerzett tapasztalatai miatt az újonnan megalakuló 102. / 502. SS-nehézpáncélos-osztályba helyezték át. 113 kilövést ért el.
Johan-Petter Balstad, a 11. SS-hadosztály sokszorosan kitüntetett katonája volt. 3 tankot például egymaga pusztított el kézifegyverek segítségével.
Adolf Peichl a 2. SS-hadosztály, kimagaslóan kitüntetett katonája volt. Vaskereszt 1. és 2. osztály, 10 tankot semmisített meg egymaga kézifegyverekkel emiatt tele volt a jobb karja tankpusztító jelvényekkel (ezüst és arany). Továbbá megszerezte mind a 3 fokozatát a közelharcpántnak, birtokolta a gyalogsági rohamjelvény ezüst fokozatár, a sebesülési jelvény arany fokozatát, a Lovagkeresztet, és a német kereszt arany fokozatát.
Kurt Meyer-t sem kell azt hiszem nagyon bemutatnom...
Max Wünsche kezdetben az 1. SS-hadosztályban szolgált, majd kinevezték a 12. SS-páncélosezred parancsnokává. Egységével hírhedt lett, a Normandiában lefolyt védekező harcokban elért teljesítményéért.
Max Seela, pedig kezdetben a 3. SS-hadosztályban szolgált, mint a 3. SS-páncélos-utászzászlóalj parancsnoka majd átvette a 19. SS-páncélgránátos-ezred irányítását. Szintén sokszorosan kitüntetett katona volt.