Igen, ezeket már láttam. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy hitelesek-e. De most már akkor biztos, hogy igen.

Bazooka Joe írta:


Ezekre a fórumokra CSAK hozzáértők írnak. A többit kőkeményen kimoderálják. Megbízható mindkettő; mondhatnám: példaértékű. Ott nem közösségi oldalnak tekintik a fórumot, mint itt egyesek.

Én is szoktam nézegetni, még nekem való dolgok is akadnak ott. Pl. teljesen jó leírást láttam az olasz L gránátról. Ez egy pöpec páncélrobbantó crazy.. akarom mondani kézigránát volt.

Ha a helyzet úgy kívánta, a Waffen-SS és a Heer katonái mennyire tudtak együttműködni?

+ volt kölcsönös tisztelet közöttük?

Bazooka Joe írta:


A jól kiképzett katonáknak mindegy, hogy a velük azonos arcvonalon harcoló bajtársaikon milyen egyenruha van. Ha a Heer és a W-SS katonái harcedzettség és tudás tekintetében közel egy szinten álltak, tették a dolgukat.
A Heer katonái sokszor (és legtöbbször joggal) panaszkodtak, hogy a W-SS katonák esetenként többet gondoltak magukról a kelleténél.

Először nem tisztelték őket, utcai verőlegénynek tartották őket (részben igaz is). De miután a fronton bizonyítottak, már másképpen állt a dolgokhoz a Wehrmacht. Egy dokumentumfilmben egy Wehrmacht-veterán konkrétan azt mondja, hogy örültek, ha voltak a közelben SS-alakulatok.

Nem részben, másrészt ha örültek abból nem következik, hogy szerették is vagy tisztelték őket. Ha az utcán látok egy utcaseprőt örülök, hogy nem nekem kell takarítani, de ettől még nem szeretem.

Köszi a válaszokat!

Gipszj, kereshettél volna más hasonlatot is, ugyanis a Heer katonáinak ugyanúgy küzdeniük kellett.

Bazooka Joe írta:

Jó, a hasonlat nem szándékos volt, csak azt akartam jelezni, hogy nem mindenkit tisztelek akinek örülök. Egészen pontosan az volt amire gondoltam, hogy ezeket mint fanatikusokat a legveszélyesebb helyeken vetették be, a Wermacht örült, hogy nem neki kell megdöglenie. De ettől még nem biztos, hogy tisztelték őket, lehet, hogy csak hülyének nézték a Waffen-SS-t. Én nem voltam ott, csak az emberek általános pszichológiai viselkedése alapján gondolom.

OK, most már értem, hogy mit akartál mondani.

Néhány dologgal azért legyünk tisztában!

1. A Waffen-SS elődjét az SS-Verfügungstruppe-t inkább \"aszfaltkatonáknak\" tartották 1939 előtt, nem verőlegényeknek. Noha 1933 előtt az SS is vastagon benne volt a politikai és ideológiai ellenfelek elleni fizikai harcban, igazi verőlegény-imidzse azért az SA-nak volt. Az első koncentrációs táborok felállításával az SS-től inkább féltek, mint tisztelték.

2. A Waffen-SS tiszti és altiszti kara 1941-ig valóban zömmel ideológiailag képzett, meggyőződéses nemzetiszocialistákból állt, ha tetszik \"fanatikusokból\", de nem kizárólagos jelleggel. Már ekkor is voltak soraikban nagyon sokan, akik csak gyorsabb előmenetelt vártak és kaptak katonai tudásuk ellenében, az ideológia nagyjából hidegen hagyta őket.
1942-től a veszteségek pótlása miatt fokozatosan hígult az állomány, minden szempontból.

3. A Heer elismerte a Waffen-SS magas harcértékű alakulatainak teljesítményét, de átpolitizáltságuk és indokolatlan kivételezettségük miatt nem igazán tisztelte a szó valódi értelmében. Az általános vélekedés a Heer-ben ez volt: \"szerencse, hogy ezek velünk, és nem ellenünk harcolnak\".

Üdv

Szóval ilyen se veled, se nélküled kapcsolat.

És azok akiket hidegen hagyott az ideológia, hogyhogy mégis bennmaradhattak a Waffen-SS-ben \'41-ig?<br><br>Szerkesztette: Bazooka Joe, Időpont: 2010-11-28 11:44

Hát gondolom valahogy sikerült közömbösnek maradniuk. Például siegheil-ozott mikor kellett, harcolt mikor kellett, szóval csinálta a dolgát.

Én még annyit kérdeznék a szalutálással kapcsolatban, hogy a Wehrmachtnál ugye nem volt karlendítés. De a Sieg Heil!-t se mondták?

Bazooka Joe írta:


Szükség volt a katonai szaktudásukra. Köztudott, hogy a Waffen-SS-nek nem volt (nem is lehetett) vezérkari képzése. Így a vezérkari beosztásokat minden alakulatban legtöbbször \&quot;átöltözött\&quot; (vagyis a Waffen-SS-be átlépett) vagy saját Heer-egyenruhájukban szolgáló (átvezényelt) Heer-tisztek töltötték be!

Einer spinnt immer! írta:


Nem szalutálás, hanem tisztelgés.
1944. július 20. után a Wehrmachtnál is bevezették a nemzetiszocialista üdvözlési módot (előtte sem volt tilos, de a tradíciók miatt furcsán néztek a többiek arra, aki így tett), de a legtöbben a háború végéig továbbra is a hagyományos tisztelgést hajtották végre.