Zeki írta:
Hát a puszta tény, hogy Budapest egy erődként funkcionáljon, már vicc. A hidak felrobbantása is csak ha csak rövid időre tartoztatta fel a fővároson keresztül vonuló szovjet csapatokat. Mivel Budapestet megkerülték Délről és Északról a szovjetek, a hidak megsemmisítése nem volt harc értékű cselekedet, csupán a főváros veszteségi listájára volt jó (sajnos).
Önmagában - talán - nem is vicc. Azonban ehhez a várost fel kellett volna készíteni erre a funkcióra, és egyben biztosítani azt, hogy a védelmi pont ne legyen - gyakorlatilag azonnal - megkerülhető, azaz ne értéktelenedjen el.
Budapest pedig - éppen fekvése folytán - a kor haditechnikai eszközeivel, gond nélkül, azonnal kiiktatható volt. És ki is iktatták.
Így aztán valóban semmiféle hadászati értékkel nem bírt a főváros harctérré változtatása.
A házaink, és hidaink, lerombolása, valamint a polgári lakosság pusztítása semmiféle katonai hozadékkal nem bírt.
Ez egészen egyszerűen - mint Rife is helyesen jelzi - egy Sztálin és Hitler közötti - politikai őrjöngés következménye volt.
Ezért is megbocsáthatatlan, hogy a Szálasi féle \"nemzetvezetőség\" feláldozta a várost, valamiféle lázálmos \"koncepciójának\" a kielégítése érdekében.
A következményei a mai napig iszonyúan kihatnak Magyarország erkölcsi, gazdasági állapotára egyaránt, arról az apróságról nem is beszélve, hogy három generáció életminőségét tették vele közel elviselhetetlenné.
Ez az ostoba, és egyáltalán nem szükségszerű lépés több mint négy évtizedre beletaszította Magyarországot a kommunizmus diktatúrájába, őrjöngésébe és szellemi, gazdasági nyomorába.