Kamikaze írta:
Kedves Hajcihő!
Ha már – de jogosan – kértél szakirodalmat, akkor én is ajánlanék egy kis olvasnivalót Max Hastings-tól. (A szerző veterán brit védelmi újságíró és hadtörténész. Munkáját a 70-es és 80-as években zárolás alól feloldott eredeti titkos dokumentumok és visszaemlékezések alapján írta meg!)
Címe: Max Hastings: Bombázók. A brit RAF légi offenzívája Németország ellen 1939-1945. Aquila könyvkiadó, 1999.
A továbbiakban idéznék a könyvből!
A pontos bombázásról: „A második világháborúban az a brit gép célzott pontosan, amelyik beletalált a célzási pont köré képzelt hárommérföldes sugarú körbe. Három mérföld az 5,4 km! Nesze neked sebészi pontosság…” (11. oldal – a szerkesztő: dr. Molnár György)
No akkor menjünk sorba. Korábban azt írtam, hogy az angol légierő a háború elején átlagosan 6 km-mel tévesztette el a célokat, mivel annyira nem voltak megfelelő eszközei a pontos célzásra. (Mindez tartott addig, amíg az üregrezonátoros magnetront meg nem alkották, és nem kezdték rendszerszerűen alkalmazni.) Mit is bizonyítottál velem szemben?
A nürnbergi perben Sir David Maxwell Fyfe kérdésére Göring azt mondta a tárgyaláson: „Azért döntöttem Coventry mellett, mert ebben a városban összpontosult a legtöbb célpont a legkisebb területen…” (552. oldal) /a célpont ez esetben is hadiipari létesítményket – pl. repülőgépgyárak stb. – takar, és nem lakóházakat!! A bombázásban elpusztult lakóházak tehát ebben az esetben is járulékos veszteségek voltak!/
Az angoloknak, Coventry általam idézett bombázásakor már megvoltak a zavaróeszközei az X-Gerät-tel és a (kevésbé pontos) Knickbeinnel szemben, de nem használták, mivel a németek - idő előtt - rájöttek volna, hogy már rendelkeznek vele. (Más források szerint, és ez a valószínűbb, pontatlanul adták meg a zavarófrekvenciák adatait, és azok nem fedték el az eredeti jeleket.)
Következésképpen Coventry városközpontját a - rádiónavigációs eszközeit zavartalanul használó - Kampfgruppe 100-as egység támadta meg, tehát
pontosan tudták, hogy a történelmi városközpontot fogják bombázni.
Mit is takar ezek szerint a célpontok pontos kijelölése? A belváros -ennek alapján - járulékos veszteség? Ugye te sem gondolod komolyan? Netán a belváros 6 km-en beül volt a 60-100 méter pontossággal működő bombázóktól?
Nem csak érdekesség az, hogy a Kgr 100-at követő \"egyszerű\" bombázók \"korrigáltak\" és immár lebombázták Coventry ipari létesítményeit,
nagyon pontosan.
A Göring ellen felhozott egyik fő vádpont a Nagy-Britannia elleni Blitz vezetése volt. Nürnbergben – a fenti kijelentésekor – éppen az élete forgott kockán, azaz az életéért küzdött.
No igen. Ha engem akartak volna fellógatni, én is azt hazudtam volna, hogy a városközpont az csak járulékos veszteség volt.
Coventry „megtorlásaként” (ez volt a brit propaganda, ami valótlanságra épült!) 1940. december 12-én elrendelte a brit Bombázóparancsnokság Mannheim elleni támadást: „A mannheimi Rachel-hadművelet igazi jelentősége abban rejlett, hogy hivatalosan ekkor jelölték ki először egy város egész területét légitámadás céljának. A különleges parancs egyenesen a miniszterelnöktől érkezett, aki megtorló válasznak szánta a Rachelt, az egy hónappal korábban Coventry városközpontját romba döntő nagyarányú német bombatámadásra.” /”egy város egész területét légitámadás céljának” = nemcsak hadiipari, hanem polgári létesítmények – pl. lakóházak stb. – is beletartoznak!!/ Ez a jóindulatú brit törekvés akkor arra, hogy a támadásnak a lehető legkevesebb polgári áldozata legyen??? – No comment!!!
Én azért kommentálnám. Churchill egyenesen fellélegzett, hogy Coventry bombázásának az ürügyével Mannheimet telibe bombázhatták. Ugyanis nem voltak meg a pontos célzóeszközeik (lásd fentebb), így aztán remélhették, hogy valamit - csak-csak eltalálnak!
Említettem már, hogy egy háború messze nem az angolkisasszonyok szeme elé való látvány?
Netán, hogy Churchill sem a finomkodásáról, és a cinizmus hiányáról volt híres?
De azért tessék már nekem megmondani, ki is kezdte a másikat bombázni?
Netán Anglia egy reggel felébredt, elhatározta, hogy leigázza Európát, és ehhez minden eszközt bevet?
Szíves figyelmedbe ajánlom, hogy - bár a Franciák üzentek hadat Németországnak (a marhák), bár az is igaz, hogy politikai kényszer alatt, azért az agresszor - mégha ezt néhányan szeretnétek is elvitatni - Németország volt. És - bizony - nem az angoloknak támadt az a mániájuk, hogy megtámadják Németországot, hanem fordítva.
Továbbá: „Novemberben a Luftwaffe Kampfgruppe 100 jelű elit egysége az X-Gerät rádiónavigációs rendszer segítségével dobta az elpusztítandó célt jelző első bombákat Coventry városára. A fő csapásmérő erő 400 gépe e pontos (!) célpontkijelölés miatt tudta szokatlan pontossággal (!) összpontosítani bombáit. Az X-Gerät legalább két évvel megelőzte a hasonló brit technikai eszközöket fejlettségében, és csapatszolgálatban álló, kiforrott tájékozódási rendszer volt. A Kampfgruppe 100 vezetésével Coventry központját gyakorlatilag eltörölték a föld színéről. Megsemmisült 2000 különféle épület, a halottak száma megközelítette a 600-at, további 1000 ember megsebesült.” (141-142. oldalak) /Hát ez micsoda? A szerző, mint egykori ellenfél dicséri az ellenséget!?! Ráadásul az ULTRA segítségével Churchillék már előre tudtak a támadásról, és mégis hagyták meghalni – vagy egyszerűen csak feláldozni – az ártatlan embereket, hogy aztán propagandatőkét kovácsolhassanak a szenvedésekből!! Ez aztán nagyon erkölcsös viselkedés!! – Ebben az esetben az ULTRA titka c. könyv idevonatkozó részét is ajánlom!/
A szerző joggal dicséri az ellenség harcászati képességét. Ez egyébként demokráciákban egyáltalán nem szokatlan. (Javasolok némi elmélyült tanulmányt a demokráciaeszményről, a demokráciák kialakulásáról fejlődéséről, és szociálpszichológiájáról.)
Az általad idézett rész mit is bizonyít? Netán az ellenkezőjét annak, amit bizonyítani akarnál? Bizony így van. Itt erősíted meg azt, hogy mi is volt a Coventry elleni támadás
valódi célpontja: Coventry belvárosa.
Erkölcsös? Egészen bizonyos vagy benne, hogy a háborúkban ez a privilegizált szempont?
Egyébiránt mint feljebb már jeleztem - és itt két álláspont ütközik - az angolok tudták az aznap éjszakára érvényes irányítófrekvenciákat, de szándékosan nem zavarták, vagy nem tudták és találgatták, és mellétrafáltak.
Az utóbbi álláspont mellett, a német navigátorok feljegyzései szólnak, mert - egyöntetűen - azt naplózták, hogy nagyon komoly zavarás volt a frekvenciák körül, de ennek ellenére azokat képesek voltak szűrni, és nem zavarta őket a pontos helymeghatározásban.
Persze lehet, hogy szándékosan lőtték mellé a zavarójeleket, és hagyták Coventryt pusztulni, hogy aztán ezt felhasználhassák a németországi támadások ellen, és a pontatlan zavarójeleket csak azért indították el, hogy majd a háború után, amikor a Labor leváltotta a választásokon konzervatívokat, ne lehessen Churchillt felelősségre vonni, de ez akkora képtelenség, hogy még az összeesküvés-elméletek híveit is gondolkodóba kellene ejtse.
„Most pedig menjenek, és csinálják ugyanezt a hunokkal /értsd: németekkel/! A november 14-i légitámadás utáni éjszakán Staton a 10. repülőszázad tagjaihoz fordult, és megkérdezte, ki lakik közülük Coventryben. Bob Dodd feltette a kezét. Staton arra kérte a Coventryből származó pilótát, hogy válasszon a századnak aznapra kijelölt négy célpont közül. Az ifjú Dodd azonban nem Hamburgot vagy Kölnt választotta, hanem inkább a hollandiai Eindhoven mellett található repülőteret, egyszerűen azért, mert úgy gondolta, a választékból az a legpuhább célpont. (!) A bombázógépeken többnyire fiatal fiúk repültek Európa fölé, akik általában minden düh nélkül nyomták meg a bombakioldó gombját, egyszerűen azért, mert parancsot kaptak rá. Csak nagyon keveset gondolkodtak azon, hogy mi fekszik alattuk a sötétség mélyén. Persze, ahogy a sajtó egyre jobban belelovalta magát a bombázások felett érzett dühébe, és ezzel párhuzamosan erősödött a kormány azon meggyőződése, hogy a brit közvélemény bosszúra szomjazik, úgy csökkent a Bombázóparancsnokság igyekezete, hogy bombáival elkerülje a német polgári célpontokat.” (142. oldal) /És ez még csak a háború elején volt, mi lett a végére?.../
No ezek voltak a politikai megfontolások, amelyek - minden oldalon, és nem kicsit - ostobák voltak, no meg cefetül tisztességtelenek.
A végeredmény pedig Drezda lett, ami a RAF, és elsősorban Bomber Harrys sara.
Amerikai erők ilyenben, na pláne ebben, nem vettek részt.
(Persze ők sem voltak kóristafiúk a Szent Kereszt templomban.)
És mert cefet lusta vagyok lefordítani az általam itt hivatkozott forrásomat, ezért egyben jelölöm meg, itt a végén: George Millar: The Bruneval Raid, Flashpoint of the Radar War. Kiadó: Bodley Head, London, 1974.
(Azt hiszem, hogy van magyar kiadása is, majd utánanézek. Bocsika.)