Az oldal semmilyen felelősséget nem vállal a hozzászólásokért!

Üdv, Vendég

TÉMA: Csendes-óceán

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 aug. 31 13:44 #40979

Zeki írta:
Ez az egyik. A másik mint mondtam volt, vadászták őket az amerikaiak, a hadifogoly, mint olyan ismeretlen volt. Őslakosokkal együtt megkínoztak több japánt is amerikaiak, de erről valamiért senki sem beszél, és az az amerikai aki ezt csinálta hős lett hazájában....

Erről nem hallottam köszi Zeki az új infót.
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 aug. 31 13:45 #40980

  • Zeki
Mert csak a N.G. számol be róla... <br><br>Szerkesztette: Zeki, Időpont: 2010-08-31 15:46
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 aug. 31 13:59 #40984

Zeki írta:
Ez az egyik. A másik mint mondtam volt, vadászták őket az amerikaiak, a hadifogoly, mint olyan ismeretlen volt. Őslakosokkal együtt megkínoztak több japánt is amerikaiak, de erről valamiért senki sem beszél, és az az amerikai aki ezt csinálta hős lett hazájában....


Ez válasz panzer2-is.

A Nyugat-Európában írtam, de ideillik:

A busido szellemében a japánok nem adták meg magukat, és igencsak nehéz volt foglyokat ejteni közülük.
Ugyanígy a busido volt az oka, hogy az amerikaiak - az első tragikus tapasztalatokat követően - nem is törekedtek fogolyejtésre, hanem azonnal lőttek, félelemből, dühből, bosszúból.

A japán - ma már tudjuk - egy egészen más szemléletű nép, és a wyomingi farmról érkezett kiskatonának eleve lehetetlen volt elmagyarázni, hogy a japcsi miért \&quot;hülye\&quot;.
De nem is érdekelte, csak életben akart maradni. Ha ennek az volt a feltétele, hogy mindet kinyírja, hát kinyírta.
A háborúban - fegyveres konfliktusban - egyszerű a döntés: Vagy ő, vagy én.

A vadászatnak is egyszerű oka volt: Még a hetvenes években (!) is találtak japán katonát, aki - mert nem jutott el hozzá a híre - továbbra is harcolt!

A meghódított területeken visszamaradt japán egységek sehol nem fejezték be a harcot, ezért aztán hátország megtisztító különítményeket alakítottak, amelyeknek a feladata a rejtőzködő egyes harcosok és alakulatok eliminálása volt.
Minekutána pedig ezek juszt se akarták megadni magukat, a megoldás is egyszerű volt, lelőtték őket.
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 aug. 31 14:03 #40985

  • Zeki
Igen, köszönjük a pontosítást és a magyarázatot.
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 aug. 31 14:13 #40986

Zeki írta:
Igen, köszönjük a pontosítást és a magyarázatot.


Készséggel.
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 aug. 31 17:41 #41016

  • Roland
panzer2 írta:
Zeki írta:
Hát még jó, hogy mert a japánok nem jutottak el a táborig.
Külön fejvadászok voltak a japán katonákra, akikkel az amerikaiak együttműködtek, de ez nem ez a topic.

Hát a japánoknak nem szokásuk meg adni magukat tudtommal.


Hát, nem az erősségük. Nagy fanatikusok voltak.
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 szep. 01 10:48 #41044

  • Zeki
Minden japán azért nem. Agymosás áldozatai lettek csupán. Mint a németeknél, a szovjeteknél, az amerikaiaknál... mindenhol működik az agymosás.
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 szep. 01 12:05 #41050

Zeki írta:
Minden japán azért nem. Agymosás áldozatai lettek csupán. Mint a németeknél, a szovjeteknél, az amerikaiaknál... mindenhol működik az agymosás.


A japán agmosás kérdésében vitatkoznék.
Ha a busidót agymosásnak tekintjük, akkor japán összes polgára kétségkívül agymosott volt, ki jobban, ki kevésbé, de kivétel nélkül.

Ha azonban a busidót a japán kultúra részeként értelmezzük, és kétségkívül így kell, akkor nincs másról szó, mint a társadalmi hierarchia egyik - művészi gondossággal felépített - évezredes szocializációs eleméről.

A japán szoldateszka ezt használta ki, eltorzítva busidó szellemiségét, militáns céljai elérésére.

Agymosás pedig, a szó klasszikus értelmében, az USA-ban nem volt, ez - társadalmi méretekben - a diktatórikus államok, és politikai rendszerek sajátja.
Így agymosás a németeknél, és a szovjeteknél volt. De ott nagyon.<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-09-01 14:05
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 szep. 01 17:31 #41095

  • Roland
Zeki írta:
Minden japán azért nem. Agymosás áldozatai lettek csupán. Mint a németeknél, a szovjeteknél, az amerikaiaknál... mindenhol működik az agymosás.


Japánt nem sorolnám az agymosások áldozatai közé.
Nem gondolom, hogy egy korrekt császárságban ennek a veszélye fennállt.
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 szep. 01 17:49 #41102

Roland írta:
Zeki írta:
Minden japán azért nem. Agymosás áldozatai lettek csupán. Mint a németeknél, a szovjeteknél, az amerikaiaknál... mindenhol működik az agymosás.


Japánt nem sorolnám az agymosások áldozatai közé.
Nem gondolom, hogy egy korrekt császárságban ennek a veszélye fennállt.


Valóban nem az volt, igazad van. Egy más kultúra, egy más etika.
Azonban Japánt nem a császárok kormányozták, hanem korábban a sogunátus, majd a XIX. század közepe utántól, egy \&quot;európai stílusú\&quot; parlamentáris jellegű kormányzat.
Következésképpen japán nem volt \&quot;korrekt császárság\&quot;, hanem 1868-tól egy modern állam, amely ennek ellenére fenntartotta a konfuciánus tiszteleti viszonyokat.

Japánt, Nagy-Britannia egyfajta analógiájaként kell felfogni (persze sok a különbség), élén éppen úgy a közvetlen politikai hatalmától megfosztott uralkodó áll, de a tényleges ügyvitel a minisztériumokban zajlik, a politika csinálói pedig valamilyen pártalakulatok.

Összegezve: A japán szellemiség kiváló alapja volt a militáns elképzeléseknek, mert a feltétlen tiszteleten alapuló társadalom érdemben nem kérdőjelezi meg vezetői döntését.
Ezzel élt vissza a Japánt irányító katonai-ipari szoldateszka.
A japán ember - sok évszázados \&quot;dresszúra\&quot; következtében - el sem tudott volna képzelni nagyobb szégyent, mint megadni magát a harcban!
Ezzel a császárt szentségtelenítette meg, és elvesztette az arcát, ezáltal megbélyegezte a saját családját!

Ez nem fanatizmus, a japán társadalom szövete, szocializációja, hierarchiája erre alapult, és alapul ma is, csak már \&quot;szelídített\&quot; formában!<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-09-01 19:50
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 szep. 01 18:04 #41109

  • Roland
Hajcihő írta:
Roland írta:
Zeki írta:
Minden japán azért nem. Agymosás áldozatai lettek csupán. Mint a németeknél, a szovjeteknél, az amerikaiaknál... mindenhol működik az agymosás.


Japánt nem sorolnám az agymosások áldozatai közé.
Nem gondolom, hogy egy korrekt császárságban ennek a veszélye fennállt.


Valóban nem az volt, igazad van. Egy más kultúra, egy más etika.
Azonban Japánt nem a császárok kormányozták, hanem korábban a sogunátus, majd a XIX. század közepe utántól, egy \&quot;európai stílusú\&quot; parlamentáris jellegű kormányzat.
Következésképpen japán nem volt \&quot;korrekt császárság\&quot;, hanem 1868-tól egy modern állam, amely ennek ellenére fenntartotta a konfuciánus tiszteleti viszonyokat.

Japánt, Nagy-Britannia egyfajta analógiájaként kell felfogni (persze sok a különbség), élén éppen úgy a közvetlen politikai hatalmától megfosztott uralkodó áll, de a tényleges ügyvitel a minisztériumokban zajlik, a politika csinálói pedig valamilyen pártalakulatok.

Összegezve: A japán szellemiség kiváló alapja volt a militáns elképzeléseknek, mert a feltétlen tiszteleten alapuló társadalom érdemben nem kérdőjelezi meg vezetői döntését.
Ezzel élt vissza a Japánt irányító katonai-ipari szoldateszka.
A japán ember - sok évszázados \&quot;dresszúra\&quot; következtében - el sem tudott volna képzelni nagyobb szégyent, mint megadni magát a harcban!
Ezzel a császárt szentségtelenítette meg, és elvesztette az arcát, ezáltal megbélyegezte a saját családját!

Ez nem fanatizmus, a japán társadalom szövete, szocializációja, hierarchiája erre alapult, és alapul ma is, csak már \&quot;szelídített\&quot; formában!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-09-01 19:50


Az utolsó mondatod tartalmazza az összes lényeges dolgot. Az alatt, hogy \&quot;szelídített\&quot; formában azt érted, hogy Sóva császár volt az utolsó császár, aki politikai hatalommal bírt?
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 szep. 01 18:19 #41116

Roland írta:
Hajcihő írta:
Roland írta:
Zeki írta:
Minden japán azért nem. Agymosás áldozatai lettek csupán. Mint a németeknél, a szovjeteknél, az amerikaiaknál... mindenhol működik az agymosás.


Japánt nem sorolnám az agymosások áldozatai közé.
Nem gondolom, hogy egy korrekt császárságban ennek a veszélye fennállt.


Valóban nem az volt, igazad van. Egy más kultúra, egy más etika.
Azonban Japánt nem a császárok kormányozták, hanem korábban a sogunátus, majd a XIX. század közepe utántól, egy \&quot;európai stílusú\&quot; parlamentáris jellegű kormányzat.
Következésképpen japán nem volt \&quot;korrekt császárság\&quot;, hanem 1868-tól egy modern állam, amely ennek ellenére fenntartotta a konfuciánus tiszteleti viszonyokat.

Japánt, Nagy-Britannia egyfajta analógiájaként kell felfogni (persze sok a különbség), élén éppen úgy a közvetlen politikai hatalmától megfosztott uralkodó áll, de a tényleges ügyvitel a minisztériumokban zajlik, a politika csinálói pedig valamilyen pártalakulatok.

Összegezve: A japán szellemiség kiváló alapja volt a militáns elképzeléseknek, mert a feltétlen tiszteleten alapuló társadalom érdemben nem kérdőjelezi meg vezetői döntését.
Ezzel élt vissza a Japánt irányító katonai-ipari szoldateszka.
A japán ember - sok évszázados \&quot;dresszúra\&quot; következtében - el sem tudott volna képzelni nagyobb szégyent, mint megadni magát a harcban!
Ezzel a császárt szentségtelenítette meg, és elvesztette az arcát, ezáltal megbélyegezte a saját családját!

Ez nem fanatizmus, a japán társadalom szövete, szocializációja, hierarchiája erre alapult, és alapul ma is, csak már \&quot;szelídített\&quot; formában!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-09-01 19:50


Az utolsó mondatod tartalmazza az összes lényeges dolgot. Az alatt, hogy \&quot;szelídített\&quot; formában azt érted, hogy Sóva császár volt az utolsó császár, aki politikai hatalommal bírt?


Nem. A második világháborút követő társadalmi fejlődést, és a császár isteni voltáról történő lemond(at)ását.
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 szep. 01 18:29 #41119

  • Roland
Hajcihő írta:
Roland írta:
Hajcihő írta:
Roland írta:
Zeki írta:
Minden japán azért nem. Agymosás áldozatai lettek csupán. Mint a németeknél, a szovjeteknél, az amerikaiaknál... mindenhol működik az agymosás.


Japánt nem sorolnám az agymosások áldozatai közé.
Nem gondolom, hogy egy korrekt császárságban ennek a veszélye fennállt.


Valóban nem az volt, igazad van. Egy más kultúra, egy más etika.
Azonban Japánt nem a császárok kormányozták, hanem korábban a sogunátus, majd a XIX. század közepe utántól, egy \&quot;európai stílusú\&quot; parlamentáris jellegű kormányzat.
Következésképpen japán nem volt \&quot;korrekt császárság\&quot;, hanem 1868-tól egy modern állam, amely ennek ellenére fenntartotta a konfuciánus tiszteleti viszonyokat.

Japánt, Nagy-Britannia egyfajta analógiájaként kell felfogni (persze sok a különbség), élén éppen úgy a közvetlen politikai hatalmától megfosztott uralkodó áll, de a tényleges ügyvitel a minisztériumokban zajlik, a politika csinálói pedig valamilyen pártalakulatok.

Összegezve: A japán szellemiség kiváló alapja volt a militáns elképzeléseknek, mert a feltétlen tiszteleten alapuló társadalom érdemben nem kérdőjelezi meg vezetői döntését.
Ezzel élt vissza a Japánt irányító katonai-ipari szoldateszka.
A japán ember - sok évszázados \&quot;dresszúra\&quot; következtében - el sem tudott volna képzelni nagyobb szégyent, mint megadni magát a harcban!
Ezzel a császárt szentségtelenítette meg, és elvesztette az arcát, ezáltal megbélyegezte a saját családját!

Ez nem fanatizmus, a japán társadalom szövete, szocializációja, hierarchiája erre alapult, és alapul ma is, csak már \&quot;szelídített\&quot; formában!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-09-01 19:50


Az utolsó mondatod tartalmazza az összes lényeges dolgot. Az alatt, hogy \&quot;szelídített\&quot; formában azt érted, hogy Sóva császár volt az utolsó császár, aki politikai hatalommal bírt?


Nem. A második világháborút követő társadalmi fejlődést, és a császár isteni voltáról történő lemond(at)ását.


A kettő talán egész jól összefügg,
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 szep. 01 18:52 #41122

Roland írta:
Hajcihő írta:
Roland írta:
Hajcihő írta:
Roland írta:
Zeki írta:
Minden japán azért nem. Agymosás áldozatai lettek csupán. Mint a németeknél, a szovjeteknél, az amerikaiaknál... mindenhol működik az agymosás.


Japánt nem sorolnám az agymosások áldozatai közé.
Nem gondolom, hogy egy korrekt császárságban ennek a veszélye fennállt.


Valóban nem az volt, igazad van. Egy más kultúra, egy más etika.
Azonban Japánt nem a császárok kormányozták, hanem korábban a sogunátus, majd a XIX. század közepe utántól, egy \&quot;európai stílusú\&quot; parlamentáris jellegű kormányzat.
Következésképpen japán nem volt \&quot;korrekt császárság\&quot;, hanem 1868-tól egy modern állam, amely ennek ellenére fenntartotta a konfuciánus tiszteleti viszonyokat.

Japánt, Nagy-Britannia egyfajta analógiájaként kell felfogni (persze sok a különbség), élén éppen úgy a közvetlen politikai hatalmától megfosztott uralkodó áll, de a tényleges ügyvitel a minisztériumokban zajlik, a politika csinálói pedig valamilyen pártalakulatok.

Összegezve: A japán szellemiség kiváló alapja volt a militáns elképzeléseknek, mert a feltétlen tiszteleten alapuló társadalom érdemben nem kérdőjelezi meg vezetői döntését.
Ezzel élt vissza a Japánt irányító katonai-ipari szoldateszka.
A japán ember - sok évszázados \&quot;dresszúra\&quot; következtében - el sem tudott volna képzelni nagyobb szégyent, mint megadni magát a harcban!
Ezzel a császárt szentségtelenítette meg, és elvesztette az arcát, ezáltal megbélyegezte a saját családját!

Ez nem fanatizmus, a japán társadalom szövete, szocializációja, hierarchiája erre alapult, és alapul ma is, csak már \&quot;szelídített\&quot; formában!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-09-01 19:50


Az utolsó mondatod tartalmazza az összes lényeges dolgot. Az alatt, hogy \&quot;szelídített\&quot; formában azt érted, hogy Sóva császár volt az utolsó császár, aki politikai hatalommal bírt?


Nem. A második világháborút követő társadalmi fejlődést, és a császár isteni voltáról történő lemond(at)ását.


A kettő talán egész jól összefügg,


Biztos is. A japánok igen pragmatikus népség!
Téma zárolva.

Válasz/Re:Csendes-óceán 2010 szep. 02 17:50 #41161

  • Roland
Hajcihő írta:
Roland írta:
Hajcihő írta:
Roland írta:
Hajcihő írta:
Roland írta:
Zeki írta:
Minden japán azért nem. Agymosás áldozatai lettek csupán. Mint a németeknél, a szovjeteknél, az amerikaiaknál... mindenhol működik az agymosás.


Japánt nem sorolnám az agymosások áldozatai közé.
Nem gondolom, hogy egy korrekt császárságban ennek a veszélye fennállt.


Valóban nem az volt, igazad van. Egy más kultúra, egy más etika.
Azonban Japánt nem a császárok kormányozták, hanem korábban a sogunátus, majd a XIX. század közepe utántól, egy \&quot;európai stílusú\&quot; parlamentáris jellegű kormányzat.
Következésképpen japán nem volt \&quot;korrekt császárság\&quot;, hanem 1868-tól egy modern állam, amely ennek ellenére fenntartotta a konfuciánus tiszteleti viszonyokat.

Japánt, Nagy-Britannia egyfajta analógiájaként kell felfogni (persze sok a különbség), élén éppen úgy a közvetlen politikai hatalmától megfosztott uralkodó áll, de a tényleges ügyvitel a minisztériumokban zajlik, a politika csinálói pedig valamilyen pártalakulatok.

Összegezve: A japán szellemiség kiváló alapja volt a militáns elképzeléseknek, mert a feltétlen tiszteleten alapuló társadalom érdemben nem kérdőjelezi meg vezetői döntését.
Ezzel élt vissza a Japánt irányító katonai-ipari szoldateszka.
A japán ember - sok évszázados \&quot;dresszúra\&quot; következtében - el sem tudott volna képzelni nagyobb szégyent, mint megadni magát a harcban!
Ezzel a császárt szentségtelenítette meg, és elvesztette az arcát, ezáltal megbélyegezte a saját családját!

Ez nem fanatizmus, a japán társadalom szövete, szocializációja, hierarchiája erre alapult, és alapul ma is, csak már \&quot;szelídített\&quot; formában!&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-09-01 19:50


Az utolsó mondatod tartalmazza az összes lényeges dolgot. Az alatt, hogy \&quot;szelídített\&quot; formában azt érted, hogy Sóva császár volt az utolsó császár, aki politikai hatalommal bírt?


Nem. A második világháborút követő társadalmi fejlődést, és a császár isteni voltáról történő lemond(at)ását.


A kettő talán egész jól összefügg,


Biztos is. A japánok igen pragmatikus népség!


Ok. Megtárgyaltuk.
Téma zárolva.
II. világháború fórum archívum
II. világháború
Hadműveletek, csaták
Powered by Kunena
Az oldal megjelenítéséhez szükséges idő: 0.40 másodperc
Joomla templates by a4joomla