Kamikaze írta:
Én az agymosás kifejezést azért nem használnám...
Egészen más kultúra, és ideológia, mint a nyugatiak!
Kivülállóként azért furcsa!
Veled értek egyet.
A japán társadalom alapvetően a tiszteletre épült, és a kötelességteljesítésre.
Fel sem merült bennük, hogy ne teljesítsék a kötelességüket.
Nyilvánvaló az, hogy nem repestek az örömtől, hogy meg kell halniuk, de elképzelhetetlen volt számukra az, hogy felülírják a kötelességből fakadó cselekvésüket a személyes biztonságuk érdekében.
Persze x,y parancsról gondolhatták, hogy az marhaság, de ez a legkevésbé sem akadályozta meg őket abban, hogy végrehajtsák.
A fanatikusok, fanatizmusukban el sem tudják képzelni, hogy a részükre adott parancs marhaság, ők azért küzdenek, mert bármilyen parancs, amit kapnak, az csak jó lehet, hiszen az ő ideológiai alapjuk nem lehet más.
A japánok - mint írtam is korábban - pragmatikusok, és mint ilyenek, képesek arra, hogy megítéljék egy-egy utasítás helyes, vagy helytelen voltát, mi több, ezt akár ki is mondják, ez azonban nem jelenti azt, hogy szembefordulnának a tisztelet adta kötelességüknek!
Igen, egy más kultúra, egy más szocializáció.
Nekünk furcsa, de ettől még az ő társadalomfilozófiájuk évezredek óta erre alapul.
Ugyanakkor ez nem egy rugalmatlan, egysíkú valami, hiszen nagyon praktikusan voltak képesek integrálni a modern világ, a nyugati kultúra elemeit, mind a háború előtt, mind utána.
A háború utáni integrációk segítették hozzá Japánt ahhoz - miután a katonai irányítás merevségét levették a vállukról -, hogy a világ legsikeresebb népévé váljanak.
A szellemiségükre jellemző, hogy a japánok zöme nem vallásos, de azért többségük buddhista, ennek ellenére - mint mondják - a sintoista ritus szerint kötnek házasságot és a buddhista ritus szerint halnak meg.
Mondom, hogy pragmatikusok.