Hajcihő írta:


Hát nem. Volt-e a görögöknek hatalmuk és vagyonuk? Persze. Na, de:

1. Miből szerezték ezt meg? A háborúkból.
2. Mi jobb ha van hatalmunk és vagyonunk? Ha van belőle még több!

Egy háború sosem volt és nem is lesz olcsó mulatság. Mindazonáltal mindig arra törekednek, hogy a győzelemmel bőven behozza az árát. Akár egy befektetés.

Zeki írta:


Mára már sajnos ez sem igaz. Az ember az érettségiig birtokolja a lehető legnagyobb globális / átfogó tudást. Utána már valamilyen konkrét irányba halad tovább. <br><br>Szerkesztette: Bazooka Joe, Időpont: 2010-10-12 21:14

Bazooka Joe írta:


Hát nem.
1.) Kereskedelemből. Egy hadihajó rendkívül költséges volt, a katonák szintúgy. Vitték a pénzt.
2.) Igen. Ha még több van belőle. Minden háború elszegényít. Sokba kerül. Ha valaki évszázados távlatokban gondolkodik, akkor ez - távlatosan - jó befektetés, ha,
a.) nem kell számítania revansra (csak hülye ember nem gondol rá),
b.) nem kell számolnia a saját népe fellázadásával (még hülyébb ember nem gondol rá).

Mindezek okán tudatos birodalomépítő háborúkat igen ritkán vívtak, és a legnagyobb távlat, amiben gondolkodtak öt-tíz év volt (a megtérülésre), de ez sose jött be.
A görögök pedig városállamokban éltek, és nem valami egységes görög államban, tehát nem is gondolkodhattak egységes állandó állmi bevételi forrásokban, amikből a háborúikat finanszírozhatták volna.
Ők jellemzően a kereskedelmi útvonalaik biztosítására indítottak gazdasági jellegű háborúkat, itt sem feltétlenül a ráció, hanem inkább a vezetőjük dicsőségvágya okán, minden egyéb harci cselekményük közvetlenül a dicsőség megszerzésére irányult, természetesen a zsákmány reményében is, de nem birodalomépítő hosszútávú céllal.
Ez az európai történelemben - Nagy Sándor röpke néhány évén túl - először a Rómaiaknál vált központi (mert központosított) céllá.

Szerintetek melyik csata volt az,aminek a következménye,hogy a németek veszítettek,a szövetségesek győztek?

Ezt szerintem nem lehet ráfogni egy csatára. Több ilyen fordulópont is volt a II. vh.-ban. Én inkább ezt a szót használnám. Ezek pedig a legismertebb csaták, ütközetek voltak.

Akkor az!

101.Légideszant írta:

Az első.
Valójában a világ nagyobbik (erősebb)felével szemben minimális esélyük volt. A fenti kérdést úgy lehetne helyesen megfogalmazni, kinek mikor lett nyilvánvaló, hogy Németország nem nyerhet.

Jó akkor mondjuk úgy!

Ha nagyon ki akarunk emelni egy fordulópontot, akkor szerintem az Angliai csata elvesztése után vált legvalószínűbbé, hogy nem nyerhetik meg úgy a háborút ahogy szeretnék. Azért a világ elfoglalását még Hitler sem úgy tervezte, hogy 4-5 év alatt lerendezi (esetleg a későbbi időszakba, mikor már erősen kétségessé vált a realitás érzéke). Az Angliai csata után, maradt ellensége Európába. Ha úgy támadja meg a Szovjetuniót, hogy a Briteket is leigázza, akkor hiába lép be Amerika a háborúba, túl messze lenne ahhoz, hogy bármi érdemlegeset tudott volna tenni a németek ellen, és a Szovjeteket se tudták volna segíteni. Lehet akkor nagyon másképp alakult volna minden. Szerintem ott bukott a vállalkozás (bár nyilván akkor ez még nem volt nyilvánvaló). Legalábbis szerintem ez a legkorábbi olyan esemény ahol nagy hibát vétettek és végül komoly következményei voltak.

1941 június-júliusában Németországnak az angol stratégák szerint volt egy halvány esélye, hogy nyerjen a Szovjetunió ellen. Ha jobban belegondolunk ez nem sikerülhetett volna, mert ha véletlenül tényleg nyer akkor annyira megerősödik, hogy az már az angolszászok számára is nagyon veszélyes lett volna. A Szövetségesek támogatták a Szovjetuniót amikor rájöttek, hogy ez az érdekük annak ellenére hogy 1919-20-ban mindent elkövettek a megsemmisítésére. Ha jobban vesztésre állt volna a Szovjetunió akkor jobban segítették volna. Másrészt ostobán annyira lenézték őket (az oroszokat), hogy azt hitték a háború után nem lesznek számottevőek. Pedig Németország volt a gyengébb.

Viszont mennyire más lett volna a Szovjetunió elleni háború, ha a Japán keletről megtámadják, és nem Amerikával foglalkoznak. Akkor Sztálinnak a haderejét két frontra kellet volna összpontosítania, és nem tudtak volna ellentámadásba lendülni (41 vége 42 eleje). Ha csak a Japán lekötik keleten az oroszokat már azzal is nagy segítség lett volna a németek számára. Amúgy azzal én is egyetértek, hogy túlságosan lenézték a Szovjetuniót. Bár tegyük hozzá (mint ki is derült) a keleti front első néhány hónapjában rettenetesen szervezetlen, és hihetetlenül képzetlen volt a Szovjet haderő, nem is beszélve a gyenge felszerelésről. Ha bejött volna a terv és beveszik Moszkvát, Leningrádot valamint elfoglalják a Kaukázusi olajmezőket, nem sok maradt volna a Szovjeteknek. A szibériai és Közép-ázsiai területek kevés lett volna, a világ akkor legjobb hadserege ellen, nem is beszélve a megrázkódtatásról, hogy a főváros és a második legnagyobb város is elesett. Az ember veszteségekről nem is beszélve, jó, hogy a világ legnépesebb országa volt, de emberanyag is véges.

Szerintem teljesen igazad van,habár akkor buktak el amikor a Szovjetúniót megtámadták.

1942-43-tól lettek csak gyengébbek a németek az oroszoknál.

Azért mind a két birodalom nagy erőket mozgósított ahhoz,hogy megtartsanak vagy megszerezzenek területeket.
Már 1941-ben,június 22 elött világossá vált,hogy Németország nem fog elbírni a Szovjetúnióval még segítséggel se.Itt csak a ,,csodafegyverek\&quot; segíthettek volna<br><br>Szerkesztette: 101.Légideszant, Időpont: 2010-10-23 18:04

Hát amilyen ütemben állították azokat ilyentájt elő akkor sem segíthettek volna.