101.Légideszant írta:

Az angol stratégák szerint 1941 őszétől már egyértelmű volt, (addíg nem mindenki látta, bár Yamamoto egyértelműen megfogalmazta:Ha nem sikerül az első félévben megsemmisíteni az USA-t, akkor a háború elveszett) Mást ne mondjak: Németország kb. 90ezer, Szovjetunió 135ezer, Nagybritannia 120ezer, USA 360ezer repülőgépet gyártott a háború alatt. Teherautóból csak az USA több mint félmilliót. Volt itt esélye másnak?

A fordulópont - szerintem - akkor következett be, amikor a szovjetek megállították a németeket Moszkva alatt.

Bazooka Joe írta:
Meg az angolok El-Alameinnél.

+a D-nap sikere

Szerintem kicsit későre teszitek az un. végső vereséget. Nem hiszem, hogy isten igazából Moszkvánál vagy El-Alameinél, vagy a D-napnál történt volna az un. végső verség. Persze utólag könnyű okoskodni ezzel mind tisztában lehetünk. Akkor is én azon a véleményen vagyok, hogy azzal, hogy Európában hagytak ellenséget mégpedig Nagy-Britanniát, és nem szállják meg (Angliai csata verség), elég volt ahhoz, hogy hosszabb távon zavart okozzon. Hisz az ő bombázóik, az ő hajóik, az ő szabotás akcióik elég sok fejfájást tudtak okozni, és kitűnő kiinduló pont volt arra, hogy a tengely hatalmak elleni küzdelmet Európában elősegítsék. Ha megszállták volna Nagy-Britanniát, akkor a szovjetek eléggé kiszolgáltatott helyzetben lettek volna.

Németország aznap veszítette el a háborút, amikor megindította.
Egészen egyszerűen nem vette figyelembe a geopolitikai érdekviszonyokat.
A dolog egyéb motivációiról már nem is beszélve, holott pl. éppen Németország volt az a nemzetalakulat, amelyik annak idején egy birodalmat tudott lerombolni, csak azáltal, hogy önmaga nem nyugodott bele a saját leigázásába.
Hogy ez hosszú folyamat volt? Igen. Éppen ez mutatja, hogy egy nemzet identitástudatával szemben nem létezik birodalom, ami tartós eredményt érhetne el.
A rossz helyzetértékelés tipikus példája volt az, hogy a nácik azt feltételezték, hogy ők képesek lesznek uralni más népeket, mégpedig tartósan.
Ez az, ami soha nem ment, és sose fog.
Ez minden birodalomépítő bukásának a végső oka. Amióta a történelem létezik ez így volt, és így is lesz.

INMATE írta:

Sohasem tudták volna megszállni Angliát. Az angol flotta volt a legerősebb, a brit szigetek elfoglalása után voltak olyan elszántak, hogy a gyarmatokról folytassák, mint a franciák. A lottó ötösnek nagyobb az esélye. Én elhiszem, hogyha valaki el van ájulva önmagától akkor megpróbál mindet, hogy kimagyarázza a sikertelenséget, de a tények maradnak. A Szovjetuniót ha máshol nincs lekötve talán TALÁN! le tudta volna győzni. De ez nem valószínű. Ha nem támadja meg Európát nem elég erős mert kevés a nyersanyaga, ha megtámadja akkor sok az ellensége. Amellett valószínű, hogyha Szovjetunió bukásra áll megsegítik. A Szovjetuniót úgy lehetett volna legyőzni, ha a lakosságát egyenrangúnak tekintik a némettel, mert akkor sokan melléálltak volna. Amikor az emberek rájöttek, hogy a németek rosszabbak mint Sztálin, akkor már nem volt nehéz dolga a szovjet vezetésnek. A náci ideológiával hosszú távon nem lehetett nyerni, csak pofára esni. A bolsevizmus ellen miért is kell igazából harcolni? Az ideológia mögött nem puszta anyagi érdek van?

Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2010-10-24 07:30<br><br>Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2010-10-24 07:35

Nemzetiszocialista. Ne írjunk már nácit.

Gipszj! Miért is kell harcolni a bolsevizmus ellen? Egy ilyen kérdés feltevése után arra következtetek, hogy te biztos jól éltél abban a rendszerben.

Na nem mintha a nemzetiszocializmust többre tartanám az előbb említett ideológiánál.<br><br>Szerkesztette: Bazooka Joe, Időpont: 2010-10-24 10:24

Nem voltam párttag, mérnök voltam, az vagyok most is, akkor is megfizették a munkám és most is. Egyébként Hitler megfogalmazta a Lebensraum lényegét, ő legalább nem akart hozzá ködösíteni. Ha végignézünk a történelmen akkor minden ideológiai harc mögött ott a puszta anyagi érdek. Római katolikus-református, feudalizmus kontra polgárság és még sorolhatnám. Sietek kijelenteni, hogy abban az időben nem éltem.<br><br>Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2010-10-24 10:42

Az szép szakma,gratulálok!

Visszatérve megtudták volna szállni Angliát, ha kialakítják a légifölényt ami persze nem sikerült. Azt pedig erősen kétségesnek tartanám (lehet rosszul olvastam rohadt másnapos vagyok ) hogyha a brit szigetek elesnek lett volna még kedvük a gyarmatoknak harcolni. Arról nem is beszélve, hogy teszem azt puszta spekulációként ha Hitler Anglia megszállása után kijelenti, hogy nem tart igényt a gyarmatokra és a helyiek úgy élnek ahogy akarnak, a gyarmati hadseregeket ha mással puszta létszám fölénnyel annak módja szerint elzavarják őket. Akkor már nincs értelme Brit birodalomról beszélni.

A Német Birodalom megbuktak volna mint a Római Birodalom.

INMATE írta:

Evés közben jön meg az étvágy, mondja a közmondás. Nem hiszem, hogy bármelyik is lemondott volna a szajréról.
Amúgy egyébként lehet játszani azzal, hogy mi lett volna, ha..., de azért a mesék területére ne menjünk. Legalább 80%-os valószínűsége kell, hogy legyen a dolognak ahhoz, hogy ne gyerekbeszéd legyen.

Szerintem semmiféleképpen nem tartott volna igényt a gyarmatokra, mármint megszálló módon. Túl sok nyűggel járt volna. Meglátszott a német gondolkodáson az is, hogy egyik európai szövetségesét sem szállta meg addig, amíg nem kezdett égni a talaj. Olaszországot, a szicíliai partraszállás után, Magyarországot az orosz támadás után stb. Biztos nem küldött volna szét a világba fél millió vagy isten tudja hány német katonát, aki hadakozzanak az ott állomásozó britekkel na meg a helyiekkel, gazdasági érdeket nézünk akkor szerintem mint \&quot;felszabadítókat\&quot; igen előnyös üzletet kötöttek volna. Mi is volt ennek a témának az eredeti kiindulópontja?

Bazooka Joe írta:


Írjunk csak nyugodtan nácit.

Ők is írták, így: nazi.

Egyébiránt meg \&quot;szeretem\&quot; az ilyen alattomos inszinuációidat.
A jó szakembereket, és a különleges munkát végzőket minden korszakban jól megfizették.

Én a \'60-as évek végén, \'70-es évek elején 10-12 ezer Ft-ot kerestem havonta, azaz egy átlagbér 8-10 szeresét, a \'80-as években, a legelején, az állami szektorban 5-7 ezret, az átlagbér 4-6 szorosát, majd átlagban havi 240 ezret, az átlagbér kb 150 szeresét, és még tudományos tanácsadóként havi 30 ezret, az évtized végén, a főállásom mellé, az átlagbérnek úgy a 15 szörösét.

Pedig engem a legkevésbé sem lehetett holmi kommunista szimpátiával vádolni, még úttörő, de kisdobos se voltam soha.